Régi vágyam, hogy írjak pár sort erről a fogalomról. Amikor eldöntöttem, hogy megteszem, rögtön szembe találtam magam a feladat súlyával. Óriási téma, és kimeríthetetlen. Nem is ámítom magam azzal, hogy maradéktalanul sikerül megfogalmaznom, mi is a barátság. Azzal sem, hogy én aztán jól tudom, és mindenki másnak én határozzam meg mi az valójában. Annyit azonban vállalok, hogy összegyűjtöm a gondolataimat, tapasztalataimat, s megosztom minden olyan olvasómmal, aki kíváncsi erre.
Gyerekkoromban három igazán jó barátom volt, akikkel szinte minden titkomat megosztottam. Sokat beszélgettünk. Ismerkedtünk a világgal, s egymás segítségével vettük észre, mi zajlik körülöttünk. Terveket szőttünk, elképzeltük, milyenek leszünk, ha felnövünk. Mit fogunk tenni, milyen dolgokkal foglalkozunk majd. Hozzám hasonlóan ők is rám bízták titkaikat, a jövőre vonatkozó elképzeléseiket. Szépen megismertük egymást. Szerintem ez valódi barátság volt. A múlt időn van itt most a hangsúly. Felnőttünk, és nagyon eltávolodtunk egymástól. Van, akinél a régi álmokból, tervekből nem valósult meg semmi, vagy csak alig valami. Találkozunk még néha. A kapcsolat varázsa azonban elkopott. Ezt az érzést ismeri mindenki. Én mégis inkább úgy fogalmaznék, a minősége változott csak meg. Nem voltunk talán mégsem igazi barátok? Dehogynem. Akkor, és ott igen. A barátság egyik ismertetőjele, hogy a barátok nem hazudnak egymásnak. Semmi sem volt hazugság a múltban, csak az idő változtatta meg. Engem részben a barátok formáltak ilyenné, és bizonyára az én személyiségem is hagyott bennük némi nyomot. Létezik olyan barátság, ami gyerekkortól tart a sírig. Az idő ezek szerint nagy szerepet kap itt is, mint mindenben.
Elgondolkodtam azon, hogy miért van olyan kevés barátja az embernek. Rájöttem, hogy ez nem igaz. A barátság fogalmában van a titok nyitja. Mert kiket hívhatunk barátunknak? Aki ismer? Ahhoz ez túl tág fogalmazás. Akkor talán az, aki nagyon jól ismer? Ez viszont nagyon szűkre szabja a létszámot. Barátnak érezzük azt az embert, akivel összefutva jókat beszélgetünk. Akkor is az, ha különben nem nagyon keressük egymás társaságát. Barátnak érezzük azt az embert is, aki segít nekünk, vagy többször is segített. Esetleg mi segítettünk neki, és ezért kialakult valamilyen kapcsolat. Találunk barátokat ott is, ahol dolgozunk, ha nem is mélyítjük el nagyon ezt a viszonyt. Ott is, ahol a hobbynknak hódolunk, hiszen van közös témánk. Számtalan barát neve ugrik be, ha mindezt figyelembe vesszük, éppen ezért, szerintem, a barátságnak vannak fokozatai. Nem annyira kategorikusan, de mégiscsak kell, hogy legyen valami mércéje. A legbizalmasabb, legmélyebb barátságnak magas a mércéje. A puszta ismeretségnek alacsony. Például, haverjaim annyian vannak, mint égen a csillag, de az ugyebár felületesebb kapcsolat. Megvan tehát a mércénk legfelső és legalsó pontja. Ismerőseinket e két pont közé rendezhetjük. A skála különböző pontjait pedig mi magunk határozhatjuk meg. A barátok ezen belül, az idő múlásával több pontra is elmozdulhatnak. Kerülhetnek feljebb, vagy lejjebb.
Kicsit tudományosan hathat ez a magyarázat, de a véleményem, hogy így történik. Ki ne mondta volna az életében akár többször is, hogy csalódott egy barátjában? Ebben az esetben arról van csupán szó, hogy történt valami változás, ami azt igényli, át kell tennünk a mércénken belül ennek az ismerősünknek a helyét. Nem a barátság romlott meg, hanem az illető változott, vagy a körülmények, ezért nem arra a pontra tartozik már, ahová mi annak idején helyeztük. Kár lenne összeveszni vele, hiszen, nem egyszer előfordult, hogy ismét bizalmunkba fogadtunk olyan barátot, akiben azt hittük, csalódtunk. Szóval, mozognak a belső mércénken. Az időt órával mérjük, ami hatással van barátainkra és magunkra is. Miért ne mérhetnénk a kapcsolatainkat valamivel?
Egy ismeretség elkezdődik valahol, tart valami felé. Csak az idő, és mi szabhatjuk meg, mivé válik, mennyire lesz mély. Sokan hallottuk már ezt a kifejezést, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány igaz barátom van? Mire gondolunk akkor, amikor ezt a szót, hogy igaz, mellé tesszük a barát szó mellé?
Arra gondolok, számomra az igaz barát az, aki már régóta folyamatosan a mércém csúcsán helyezkedik el, vagy fokozatosan csak felfelé halad. Nem változik az iránya. Milyen is ő? Saját egyénisége van, és nem adja fel velem szemben csak azért, hogy szent legyen a béke. Segít, ha bajban vagyok, de nem saját erején felül. Akkor is hívhatom, ha csak ünnepelni akarok, és nem érzi, hogy ezt, muszáj viszonoznia. Megérti, ha nem érek rá, és ő is őszintén közli velem, ha zavarom éppen. Szól nekem, ha segítség kell, de nem akar ezért mindenáron hálás lenni. Bármikor, bárhol ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk, akár évek múlva is, ha időközben kényszerből elváltak útjaink.
Gondolataim a témában tovább csaponganak, de észrevettem, hogy a szöveg elérte a monitor alját.
35 hozzászólás
Drága artur!
Igazán érdekes eszmefuttatás, én is sokszor elgondolkodom ezen, nagyrészt egyet is értek, de azért szerintem az ismeretségtől jó magas fokra kell eljutni ahhoz, hogy az már barátságnak legyen nevezhető.
Egy idézet jutott eszembe, nem tudom, kitől: Barát az, aki ismer, és ennek ellenére szeret. 🙂
Az is mondják, hogy már az is jó, ha az embernek 1 vagy két (igaz) barátja van.
Sőt, még valami eszembe jutott! 🙂 (Látszik, hogy jó írás, gondolatokat indít el. 🙂 ) Egy barátnőm 🙂 (volt osztálytársam) egy időben megkülönböztette az ismerős, a barátnő és a barát kategóriát! A barátba nőnemű is belefért, csak az már más dimenzió. Egy barátnővel lehet, hogy elmész shoppingolni vagy ötyézni, és receptet cseréltek, de nem biztos, hogy megosztod vele, ha veszteség vagy bánat ér, és nem hívod fel egy aluljáróból nagy lelkesen, csak hogy közöld, szerelmes vagy (ez utóbbit én tettem valaha, még m. e. /mobil előtt/.)
Hogy én mennyit dumálok! 🙂 Na pá! Poppy
Szia Artur!
Nagyon jó témát találtál. A barátságról órákig lehetne beszélgetni. Hasonló véleményen vagyok veled, mely szerint ezt is magunkban mérni lehetne. Igen az idő… vannak barátságok amik csak egy adott időben és térben müködnek. Ilyen a gyermekkori barátság is amit persze sosem feljtünk el és talán az a legöszintébb és legtisztább. aztán elkerülünk egymástól és megszünnek, de meleg szívvel gondolunk rá. S ha netán találkozunk akkor olyanok vagyunk mintha megint az adott időben lennénk. Igaz barát? Van igaz barát hiszek benne és létezik és a képzeletben mért skálán a legmagasabb fokon van. Igaz barát az akiről tudjuk, hogy bármilyen változás, és körülmény is adodik akkor is a legfelső fokon marad!
Azért egyben különbözünk. Én ha egy barátnőmben csalódom, azt már soha többé nem avatom be a bizalmamba. Szerencsére 1 ilyen barátnőm volt.
Az már egy másik téma lehetne, hogy férfi és nő között meddig barátság a barátság.
na jól el meditáltam, be is fejezem!
BARÁTsággal Panka!
Nagyon jó írás! Olyan sok gondolat tolult elém olvasás közben…Számomra azóta nem létezik barát-nő, amióta
az , aki a legjobb barátnőjének titulált, – és ezt többször hangoztatta mások előtt is – azzal a
fiúval kezdett el járni diákkorunkban, akiről tudta, hogy életem első nagy szerelme. Tudta, hiszen mint barátnők, mindent megbeszéltünk.
Igaz ez akkor történt, amikor éppen " pauza" volt köztem és a fiú között. Egyszóval nekem azóta nem volt
igazi barátnőm, mert szinte senkiben nem tudtam megbízni.
Ez csak egy a sok közül, hallottam sok önzetlen barátságról, ami valóban egy életre szólt .SZuper jó…ez is.
Kedves Lívia!
Nagyon köszönöm! Én nem bánom, hogy hirtelen ennyi gondolatod támadt. Nagy a téma, és éppen ez volt az egyik nem titkolt célom. Átfogóbb képet kapok, ha több szemszögből is láthatom, mi az, hogy barátság.
:-)))
Szia Kispanka! A témát nem én találtam, hanem egy kedves barátom. Vele beszélgettem erről, és az igaz, hogy régóta foglalkoztatott a gondolat, mert a kezdő lökést már korábban megkaptam a cikk megírásához, de hiányzott még valami. Nem tudom mi volt az, de a lényeg, hogy megtörtént. Én bizony hiszek a különböző neműek barátságában is. Nekem volt, van, és szerintem lesz is ilyen kapcsolatom mindig. Tiszta barátság. Erre gondolok, és nagyon köszönöm a véleményedet!
Üdv.:-)))
Kedves Zsike! Nagyon örülök a hozzászólásodnak. Külön köszönöm, hogy aprócska titkodat is megosztod itt. Sajnálom, hogy a múltban történt eseménynek ez lett nálad a hatása, de nem vagyunk egyformák. Azért a vidámságod, gondolom, sokmindenen átsegített már. Legyen ez így a jövőben is. Remélem, esetenként részese lehetek én is, ahogyan már néhányszor sikerült téged megnevettetni. Legközelebb valami humorossal jelentkezem, de ahhoz egy kicsit megint meg kell őrülnöm. Csak amennyire szoktam, nem közveszélyesen.
Üdv.:-)))
szia artur!
Írásod igényes és feltáró, a témát kellőképpen körüljáróra sikeredett.
Ráadásul egy olyan támáról szól, amiről az ember csak igen nehezen
alkot ilyen fajsúlyú véleményt, hiszen egyfajta kapaszkodót jelent
a fogalom az életünkre nézve. Jómagam is foglalkoztam e kérdéssel
egy pár soros versikében, és bizony innen tudom, hogy milyen
fontos is, ha van az embernek barátja. Az az igazi, egyetlen egy, akivel
bármit meg lehet beszélni és tanáccsal is szolgálhat az élet szinte
bármely területéről.
üdv
leslie
Kedves Artur!
Nagyon jó, hogy felvetetted ezt a témát. Barátok nélkül sivár az élet. Az ember létszükséglete, hogy legyenek barátai. Jól írod, a barátság alapja az őszinteség. Rohanó világunkban kevés igazi barátság van, de van! Csak időt és energiát is kell áldoznunk rá.
Szeretettel: Rozália
Szia Leslie! Igen, igazad van. Legalább egy olyan barátja mindig van az embernek, akivel mindent … és a legjobb, ha az az ember régi motoros veled. Köszönöm!
🙂
Kedves Rozália! Igen! Az igazi barátodra szánt energia, idő, nem pocsékolás, és nem is fárasztó! Bizony!
:-)))
Nagyon jó volt egy olyan cikket olvasni, ami a barátságról szól! Fontos bizony; nekem is van egy prózám ebben a témában (itt már nincs fent, csak a saját oldalamon). Én egyetlen barátom esetében használom az "igaz" szót. Kölcsönösen segítjük egymást, vannak közös céljaink, együtt örülünk a másik sikereinek… Bármit meg tudunk beszélni egymással, ahogy Leslie írta, az élet bármely területéről. És – talán hihetetlen, legalábbis tudom, néhányan annak gondolják – az én igaz barátom bizony férfi, én meg nő vagyok 🙂 Igazi tiszta, őszinte barátság… közel 15 éve 🙂 Ez bizony létezik… Csodálatosan szép tud lenni a barátságban rejlő őszinte bizalom!
Üdv: barackvirág
Kedves barackvirág! Örülök, hogy Te is megerősíted a különneműek barátságáról alkotott véleményemet. Köszönöm a hozzászólásodat a témához.
🙂
Kedves Artur!
Abszolút tökéletes az okfejtésed, nagyon igaz minden szava, ezért én nagyon gratulálok, és egyetértek. …Veled.
Igen úgy van , hogy egy barát, évek múlva is barát lesz, annak ellenére, ha nem is látjátok egymást.
A barátságban, nem számít az idő…csak az érzelem, és a múlt, és a közös dolgok.
Nagyon jól megírtad, őszinte elismerésem, márcsak azért is, mert tudom, milyen nehéz témát "vállaltál"-be..
Barátsággal: dinipapa
Kedves dinipapa! Igazán örülök, ha sikerült valamennyire megközelítenem, átfognom ezt a témát. Valóban lehetetlen mindent leírni ezzel kapcsolatban. Meg sem próbáltam, viszont a visszajelzések, hozzászólások színesítik, bővítik ezt. Annak nagyon örülök még, hogy látszik, mindenkinek sokat jelent a barátság, és mindenkinek van tapasztalata is.
Köszönöm!
🙂
Drága Artur! Tudom, hogy puncsolásnak tűnik, és biztosan egyoldalú is, de én téged is barátomnak tartalak. Soha nem találkoztunk, és mégis…. Az írásaid, az írásaim …. A kritikáid… Sok a közös vonás. És ez az alapja a barátságnak. És a bizalom. Az, hogy tudom, támaszkodhatok a barátomra, ő is tarthat karójának. Akire rá merem bízni az örömömet. Hogy kell- e a barát? Kérdés ez? Az írásod egyébként csemege volt számomra. Üdv. -matyi
Drága Artur! Tudom, hogy puncsolásnak tűnik, és biztosan egyoldalú is, de én téged is barátomnak tartalak. Soha nem találkoztunk, és mégis…. Az írásaid, az írásaim …. A kritikáid… Sok a közös vonás. És ez az alapja a barátságnak. És a bizalom. Az, hogy tudom, támaszkodhatok a barátomra, ő is tarthat karójának. Akire rá merem bízni az örömömet. Hogy kell- e a barát? Kérdés ez? Az írásod egyébként csemege volt számomra. Üdv. -matyi
Nem dadogok, csak megcsúszott a kezem. Vagy a tudatalatti, hogy a duplázással megerősítsem: komolyan gondoltam.
Köszönöm kedves Ildikó! Én is barátomnak tartalak, függetlenül attól, hogy sohasem találkoztunk eddig. Nyilván más ponton helyezkedik el, mint egy személyes ismeretség, de aki ismer engem, mint hús-vér embert, az tudja, itt sem vagyok más, mint élőben. Bizalmadat köszönöm! Itt, ebben a klubban, sok barátságot kötöttem már, és ezen kapcsolatoknak csak kis része vált személyes ismeretséggé … eddig. Hozzászólásodat komolyan veszem, egy gyakorló humoristától furcsa, de el lehet ezt fogadni.
:-)))
Kedves Artur!
Nagyon jól megfogalmaztad a barátság lényegét. Én sokáig tévedésben voltam .Sokakat barátomnak hittem, de aztán észrevettem, hogy az érdeklődés egyoldalú. Én hittem barátomnak őket, és nem fordítva. az én mércémben magasabb helyen álltak, mint a saját mércéjükben én. Ekkor azt hittem, hogy ilyen "barátra" nincs is szükségem, ezért megszakítottam vele a kapcsolatot, konkrétan megírtam neki, hogy ez minden, csak nem barátság. Eltelt pár év, és most hiányzik, most nem tudhatok róla semmit. Sajnálom, hogy egyenesen elutasítottam, mert ha – az írásodnak megfelelően – csak arrébb csúsztattam volna a "barátság- mércén", én sem csalódtam volna, és talán őt sem bántom meg. És ma tudnám, hogy mi van vele. Mert lehet, hogy őt nem érdekelte eléggé, hogy velem mi van, de engem érdekelen az ő sorsa. Mert én barátomnak érzem.
Üdv: Jessyrose
Még valami 🙂 Akit Poppy felhívott az aluljáróból (ld. legelső hozzászólás) … az én voltam 🙂
Nem tudom, minket mi hozott össze Poppyval, és máig nem értem, mi tart minket össze. Annyira különbözőek vagyunk, és mégsem. Jövőre leszünk 20 éves barátok, és ez a mai világban egy kincs. Köszönöm neki 🙂
Jessyrose
Brúnóka, ezt nagyon jól megírtad. A barátság fontos dolog, mindenkinek. Az igaz barátság még inkább.
Barátsággal 🙂
Hanga
Kedves Jessirose!
Örülök, hogy elolvastad a cikkemet. Hosszú barátságotoknak pedig nagyon örülök, és gratulálok hozzá.
Üdv.:-)
Drága művésznő!
Köszönöm, hogy itt jártál. Az én mércém magasabb fokán sok Napvilágos alkotó "tolong".
:-))) Te is ott vagy közöttük. Örülök a barátságodnak.
Üdv.:-)
Kedves Artur,
Hmm… Barátság. Jókora téma.
Lehet-e barátság testvérek, szülők és gyerekeik között?
És mi is ez a szó?
Személyes írás… meg általános is… valahol elvesztem a kettő között.
Örülök, hogy elolvastam.
Üdv,
Citron
Köszönöm!
Nem csoda, hogy a kettő között érzed magad. Így is íródott. Személyes élmények és megfigyelt dolgok. Ezek alkotják minden cikkemet, sőt…a többi írásomat is, ha nem is mind ilyen normális.
:-)))
Hmmmm Itt jartam , olvastalak . Nekem a baratsag mint fogalom letezik, mint erzes ismeretlen , talan a mercem tul magas nem tudom ,
Az iras jo , az en felfogasom a temarol kicsit mas de nem vagyunk egyformak
Köszönöm a véleményedet! Ez így van rendjén, hogy nem vagyunk egyformák. Örülök az őszinteségednek.
🙂
Ha egy Rousseau-nak tulajdonított gondolatbó indulok ki,azaz:"minnél több embert ismerek
annál jobban szeretem az állatokat",akkor ezt a témát eléggé pesszimistán kezelem.Vannak haverjaim és van 1-2 olyan barátom akik kiállták az idő próbáját.Érdekes téma.Grt.Z
Köszönöm Z!
És köszönöm az idézetet is. Már majdnem teljesen elfelejtettem, pedig hallottam már korábban.
🙂
Ha egy Rousseau-nak tulajdonított gondolatbó indulok ki,azaz:"minnél több embert ismerek
annál jobban szeretem az állatokat",akkor ezt a témát eléggé pesszimistán kezelem.Vannak haverjaim és van 1-2 olyan barátom akik kiállták az idő próbáját.Érdekes téma.Grt.Z
Szia ismét,
Az utolsó előtti bekezdéseddel totál egyetértek, mível nekem van egy nagyon jó gyerekkori barátom ( pasiból van, én meg csajból). Volt egyszer 1 év mosolyszünet közöttünk, de utána megbeszéltük a dolgokat. Ha bajom van fordulhatok hozzá, és ha neki van akkor ő is hozzám! Állítólag pasi és csaj között nem lehet barátság….nos én ezt másképp látom! Nagyon jókat írsz Kedves Artur, öröm olvasni!
üdv:
Eddie
Köszönöm, hogy olvasol!
Én is hiszek a férfi-nő barátságban, az már egy másik történet, ha abból szerelem is lesz, de van olyan is, amikor mindvégig barátság marad. Szerencsés vagyok, mert mindkettőt megtapasztalhattam.
🙂
: ) Az életben sajnos a legtöbb dolog érdekből fakad, a barátság attól szép, hogy nem érdek. "Vannak társak, akik képesek darabokra törni egymást, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél."
Tetszett a cikk
Delory Nadin
A barátot te választod, a testvéred azonban oda születik, ahová te is születsz.
🙂
Köszönöm a hozzászólásodat!
Kedves Artúr!
Nagyon tetszik nekem ez a "barátság mérce"! Az egész írásod a témáról nagyon jó, mert nem közhelyeket, és közmondásokat halmozol, hanem a saját véleményedet írod meg a témáról.
Az én barátság fogalmamhoz talán az áll a legközelebb, hogy az a barát, akivel tudunk őszinték lenni. Nem szégyelljük előtte a véleményünket, érzéseinket, cselekedeinket. Az ő véleményéről, érzéseiről, gondolatairól is el merjük mondani azt amit mi igazságnak tartunk ezekről. Számomra még valami fontos ahhoz, hogy a barátomnak tartsak valakit: a gyengédség. Nem elég az őszinteség, és az igazság, mert ezek könnyen sebeznek is. Katalizátorként működik a gyöngédség.
A barátság mércén számomra ott helyezkedik el valaki, hogy mennyire tudok vele /s ő velem/ őszintén beszélgetni, igazat mondani /hallani/a dolgainkról, és támaszt jelent-e mindez a számomra /számára/…
Judit