”Finom, édes, lágy csokoládé, melyet formára öntve, összeválogatva egy csomagban megvásárolhatunk a barátainknak, mint egy kiszemelt jó ajándék.”
Ó, milyen szépen kifejezett, leírt mondat. Anyanyelvünk szépséges, azonban a korosztályunk már jóideje – az új évezred szellemében – átalakítja, megtoldja, rövidíti. Kitudja… talán majd egyszer mind egy nyelvet fogunk beszélni… Most nézzük meg, hogy hangzik az első mondat ebben a fura réteg-nyelvjárásban.
”Fini, édi, langyi csoki, ami formira alakba van cuki csomiban, amit shoppingolhatunk a bariknak, úgy, mint egy kiszemizett kiri aji.”
Hát kell ez nekünk? Ennyire elszoktunk volna a rendes, tisztességes beszédtől / írástól?
Macska-nyelv
By Titusz
5 hozzászólás
A menzán tojásos nokedlit kértem, amit toji-nokinak mondtak a pénztárnál. Jogosan félted anyanyelvünket, s bár a nyelv állandóan változik, az utóbbi időben mintha felgyorsult volna a folyamat.
Rozália
Nem tudom megítélni, hogy baj van-e, de szerintem akkor van csak baj, ha az emberek nem tudják elkülöníteni, hogy mikor használhatják a rövidítéseket, szlenget és mikor nem helyénvaló. Sajnos akad, ahol üsse kavics használható, pl. chaten, sms-ben a rövidítés miatt, hogy gyorsabb legyen – Habár, jegyzem meg, én is falra mászom ettől az "édi" szövegtől – és akkor nem szóltak az ellenérvek még arról, hogy minek a chat, mikor van telefon meg élőbeszéd, de ezt most nem részletezném, tudok pro és kontra is. Egyik kedvenc mondásomat idézném, ami az Öcsémtől származik: Majd telcsin megdumcsizzuk hogy talcsizunk, és hozz uszirucit mert megyünk a Balcsira, és sok ott az amcsi is.
Jaj.
Egy történet: informatikaórán ültünk és mellettem két lány a szövegszerkesztőben írva "beszélgetett" – nem lehetett nem beleolvasni, de mikor az első mondat az volt, hogy húúú, képzeld, tök szupcsi volt, úgy döntöttem, hogy mégse érdekel
Szösszeneted figyelemfelkeltőnek jó, persze ennél többet nem is nagyon tehetünk – de amit lehet, azt tegyük meg.
Gratulálok és üdvözlöm a "kezdeményezést"
Zsázs
JUJJ!
Erre csupán ezt tudom mondtan, habár magam is a rövidítő fiatalsághoz tartozom. Én csupán írásban, neten használom ezt, de néha egy-egy kifejezés átcsúszik a beszédbe is ami engem is zavar. De az igazi promlémát ezek a nyálaskodó kifejezések jelzik, a "kariajcsi"-tól még ma is karácsonyfára mászok, pedig már húsvét van. (Ez egy Szikrás mondat lett.) Támogatom a rendes beszédet, az "esemesnyelv" (mint azt állítólag egy televíziós műsörban mondták) pedig maradjon meg a csetnek, ímélnek, esemesnek, és emesennek! Az angol se mondja az utcán, hogy "r u ok?", hanem szépen megkérdezi az "ár jú okéj"-t.
Mindenesetre szerintem az ilyen jellegű beszéd egy idő után ki fog kopni a divatból, vagy kifejezetten a tizen-huszonévesek szóhasználatává válik – majd kinövik/nőljük.
Szikra, aki mióta a Napvilágra jár, nem felejti el a postjai végéről az aláírást sem, és kevesebb rövidítést használ.
Nem értek egyet kedves Szikra barátommal. Ezek a rövidítések még csak most kezdenek életre kelni. 14-15 évesek szerizik meg lávolják egymást, a smaccantásról nem is nem is beszélve. Gusztustalan és érzelem nélküli szavak. Ez a korosztály csak 3 évvel van alattam, és mégsem értem, hogy mit mondanak, és nem tudom felfogni, h miért nem érzik nevetségesnek magukat.
Ennél már csak keményebb jöhet…
Üdv:dende
Az alapmondat is rémséges, magyartalan. A rövidítése meg pláne! Remélem, ennyire sosem fog eltorzulni a nyelvünk…