Úgy sejtem, létezik bennem egy kis, kerek
sziget, valahol úton a szívtől az agyig,
egy sziget, ahol a szavak elrejtőznek,
míg a csavargó ihlet végre megérkezik.
E szószegett, vézna napokon magam is
elbújok itt – gyakorlott, rongyos hajótörött -,
s tűröm, ahogy a vers, mint hófehér, hamis
vitorla jön, majd ködbe vész homlokom mögött.
2 hozzászólás
De jó! Mennyien foglalkozunk mostanság az ihletvárással. Neked jól sikerült:-)
Hanga
Valahogy időről időre többet kell vele foglalnoznom, sajnos… Köszönöm, kedves Hanga 🙂