Browsing: szabadvers
Tocsogó mocsokban hempergő vadakat, emberszívű állatokat láttam marakodni…
Ordasfejű csillagok között fekszem szótalan. Aludni már csak ritkán, ha tudok: betolakodnak…
Kié lehetett nem eredeti hang, mely nem zavarhatott Senkit, s aki hallotta csöndes gyilkos-éjjelen…
Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár börtönébe…
Lám ma is világít még a Nap: Ontja milliárd lakosú csillagok erdejében pisla fényeit az üstökös.