Browsing: elmúlás
Távolról harangszó, Megtörve csendet, halkan szól. Fénylelkek jönnek távolról, Suhannak…
meglepett a fájdalomtitkon jött az űrön áthirtelen vetted észremilyen csendes a szobádmagányosságod nyilvánvalóösszekucorogsz akár a sünnincs többé mosoly ajkadonminden fekete…
Múlik a nyár, tovatűnnek az álmok, lankatag ősz közelít ide már, lépte nyomán kavarogva lehullott lombok alusznak a kert talaján.…
Kedves Napsugár arra kérlek maradj, úgy vágyom rá, hogy cirógasd arcomat. Néhány kellemes órát hűséggel adj, űzzed el néhány percre…
Szemernyi fény szitál a csüggedés falán át, maroknyi megmaradt hitén felül kerül a fojtogatva rávetült napok magányán, helyébe új remények…
Amiként egy félszeg kismadár a fáról, úgy rebbent tova idén a viruló nyár. Meglehet emlékünk marad csupán arról, ámbátor mesélnünk…
Elillanó tavaszban is kerestelek, hiába,a parti fák között bolyongtam egyre untalan,az érkező hajók között az ajkaidra várvaa szél cserezte arcomon…
“Egész pad lényem belekábul” oly szép mi szemem elé tárul! A rőt színben hulló levelek, mint az őszi legyek, peregnek.…
Egy nagyon kedves rokonom emlékére írtam, mikor megtudtam, hogy elment közülünk. Nem mostanában történt.
Rám nehezednek az árnyak, álmomban rég haza várnak. Tagjaim is ridegek már, lassan egészül a leltár. Nézem a vén teliholdat,…