Browsing: műfordítás
Göröngyös sírjának virág födelére Ráborult az alkony megtört napsütése. Éneklő madárkák…
Ó, te boldogan táncoló sugár, vidítsd fel az utam a léten át, mutatva hogyha botladozva jár…
Az est az én könyvem. Díszeleg fedele bíbor damasztban; arany csat, kioldom, hízeleg, kezem…
Fáradt nap, ha véget ér, Gond és baj a múltba tér. Hogyha jő az éjszakám, Angyalok vigyáznak rám…
Hallgathat –e az emberszív Hallgathat-e az emberszív, Hogy ha érzi bánatát? S a madár, ha szíve törve, Párja itt hagyván…
Bőrgatyám, hogy illesz rám, Tiszta higiénia, Szemet mereszt minden lány Szőrös csülkű…
Fehér magányban kastély áll, fehér, Borzongató a termek üressége. Holt inda karmol…
Az én egemre fellegek borultak. Az én napomnak nincsen fénye már. Kertemből kipusztultak…
Fehér kastély, fehér magány szárnya. Sivár termek, halk borzongás halad. Halódó inda…
Meghalt egy asszony. Jó asszony volt. Siratja férje s egy gyerek. Mások, hogy élt, tán azt se tudják…