Browsing: műfordítás
Uram, itt az idő, túl hosszú volt a nyár, hulljanak végre a földre árnyaid alá, s hallja a végtelen róna…
Hajnal halvány tócsáiból ittak az éj madarai míg halk sóhajával a hold holttá nem mem dermesztette mind. S ím a…
És nem lesz soha többé úr a Halál: kik elporladtak, mind eggyé válnak majd, eggyé az őszi széllel és a…
Halvány esti fény- ben dereng a táj, bíborlángban ég, és a nap leszáll. Szívem is busong, el sosem felejt oly…
Délceg alakjára büszke, mint aki él, kezében virágcsokor és kesztyű rajta. Előre hanyag eleganciával lép, s látszik, mennyire nem mindennapi…
Holtáradt már a fel-lejárkálástól Sziluettje megviselt, s mintha már Nem is létezne más, csak a vasrácsok S rajtuk túl nem…
Kéjpalotát emelt a kán Egy xanadui hegy fokán Hol a szent folyó, a nagy Alph A naptalan tengerbe tart Vak…
Gondolat ötlött eszembe: ,,Kedvesem nem értheti meg, e keserű, átkos létben amit tettem s amit teszek.” S lassan gyötört a…
Egyre csak forognak az őrült örvények.. A sólyom nem hallja a solymász szavát. A lét szétesik, a középpont összeroppan, s…
Minden létzező egy rejtélyes nyelv szava, e nyelven íródik folyton, reggel s éjjel a végtelen, értelmetlen hangzuhatag, mely elbeszéli, mi…