Eljöttem hozzád!
Már megint. Ideülök, egész közel.
Szükségem van rád. Hiányoztál!
Fáradt vagyok. Mögöttem az örökkévalóság, egy egész nap. Jólesik lekuporodni, átölelni magam karjaimmal, belebámulni a világba, téged nézni. Nem úgy, mint napközben az embereket, fürkészve, vizsgálódva. Egyszerűbben, naivan, gyermeki hittel.
Hisz benned megbízom.
Ezért jövök hozzád pihenni. Megvert kutyaként osonok ide, hogy életet szívjak határtalanságodból.
Nappal, erőm teljében nem tűnsz fontosnak, még meg is mosolygom az ötletet, hisz annyira gyerekes. Fáradt vagyok, kiégett. Sok volt ez a nap, jó most veled!
Szellő támad, orromba hozza illatod.
Részegítő!
Beszívom mélyen. Még egyszer és megint. Jólesik, megtisztít. Átjárja belsőm, tán elmossa kicsiny szorongásaimat. Hazudnék, ha azt mondanám: eltűntek, de rágódás helyett már fontosabb nézni ezt a darab követ, itt a parton. Tisztára mosott homokból nőtt ki, réseiből finom zöld fátyol lebeg elő, mikor hullámaiddal át-, meg átkarolod. Időtlen nyugalommal, újra és újra. Jó ez a kortalan ölelés, melynek nincs eleje, se kicsinyes befejezése, mint a mi szeretetünknek. Nem szabsz határokat és feltételeket, nem vizsgálod meg a miérteket. Futja erődből a korlátlan hitel és az sem érdekel, ha méltatlanok vagyunk rád. Akkor is ölelsz, és tisztára mosol.
Távolabb fodrozódik a víz, a sodrásban hajó rohan lefelé. Gépi zajokat mormoló, ügyetlen csinálmány. Fedélzetén emberek. Életek, célok, sorsok, mint a városban. Ahonnan hozzád menekültem. Hátadon viszed a mindenségünket, elnéző mosollyal tűröd erőlködéseinket. Büdös gépeinket, magamutogató kivagyiságunkat, szánalmas szabályainkat. Végtelen vagy, örökkön megújuló és türelmes.
Illatos szellő borzongatja felszíned, mintegy fátyol mögé vonva titkaid. Mutat és elrejt. Az ősi női bűverő. Gömbölyded kövek villannak ki, simogatni valóan lágy homok bukkan elő a sötétlő mélységből, mikor vigyázatlanul átengeded mohón kutató pillantásaimat. Csobogásod, titokzatos neszeid elzsongítanak és megrészegítenek. Ígéretek, selyempuha suttogások. A hullámaidon megcsillanó napfény csábító mosollyal hív magához.
Felállok és kitárom karjaimat. Ölelkezni hívom a Napot. Friss, üde szél kuszálja össze hajam, ráncaim kisimulnak, izmaimban erő feszül. Mosoly fakad bensőmből. Tiszta, mélyről jövő.
Gyere Világ, itt vagyok!
Szeretlek Duna, köszönöm, hogy vagy nekem!
18 hozzászólás
Kedves László!
Bizony egy szeretető nőre gondoltam, olyan tisztán és elgyengülve vezettél végig az érzéseiden. Nem is értettem miért zavarod meg az előzőleg felépített lágy dallamot, a gépi zajokkal. Csak az utolsó mondatoknál ébredtem fel, de így sem bántam meg. Tényleg " tiszta, mélyről jövő ".
Nagyon tetszett!
Szeretettel: pipacs
Miközben olvastam, ezek jutottak az eszembe, ebben a sorrendben. Ilyen nő, nincs. Ez a pasi nagyon szerelmes. Lássuk kit kell szentté avatni!
És….igazam lett, bár nem úgy, ahogy gondoltam.
Ilyen nő, nincs. Ez a pasi szerelmes.
Ejha! Ez tetszik! Bár az elején "átölelni magam karjaimmal," ez már sejtette, hogy itt valami csalafintaság van. Szeretem az ilyen írásokat, nem reklámként de vannak hasonló írásaim.
A Dunát is szeretem. Hasonló érzésektől vezérelve. Úgy hogy jó kis olvasmány volt számomra! Remélem lesz még hasonló!
Barátsággal panka!
Köszönöm szépen!
Szépen kérek mindenkit, kössenek bele az írásaimba. Vesszőhiba, szóismétlés, logikátlanság. odáig elértem már, ahová magam el tudok érni, most már kívülálló vélemény kellene. Szeretnék valóban jól írni és elárasztani ezt az országot minőségi írásokkal.annak érzek. Szusinak már merek hibákról írni, mindenki másnak először privátban írom meg. Aki nem kéri annak nem fogom. Esetleg véglegesen is maradhat a privát véleményezés, ha gondoljátok. Sajnos a versekhez nem értek (a prózához sem túlságosan), abban nem tudok segíteni.
Nehéz olyan valakit kritizálni, aki meséivel elvarázsol, utaztat egy olyan világba, ami magunknak, olvasóknak is ismerős. Nehéz vesszőhibát, vagy elírást találni akkor, amikor az olvasott szavak összecsengenek gondolatainkkal. Sodornak a sorok. Szemünk azt olvassa, amit látni szeretne. Így nehéz hibákat felfedezni. Ahhoz többször kell elolvasni az alkotásaidat.
Én személy szerint nem szeretem a vizet. 🙂
Írásod mégis sokat adott nekem. Olyan hangulatot teremtett, amilyet akkor szoktam átérezni, amikor egy nehéz munkanap után leülök egy pohár sörre. Végig gondolom a tetteimet. Mit csináltam aznap? Elégedett lehetek-e? Átölelhetem-e magam?
Más. De azt hiszem, közelít a tartalom. Kritikát? Talán majd később. Most csak annyit, nagy mesélő vagy! Áraszd csak el az országot, mert szükség van rá. Gratulálok!
Köszönöm szépen!
Természetesen túlzol, de nagyon jó hallgatni.
El kell, hogy mondjam, hogy novella minőségű a hozzászólásod!
Gratulálok, nagyon jól írsz!
🙂
Nem szoktam túlozni. Írtam, hogy miért nem veszem észre elsőre a mások hibáját. A sajátomat még ötödszörre sem. Ezért szeretem én is, ha egy kritika kitér erre. Jó írásokhoz vissza-vissza térek, és amikor már kicsit ki tudok zökkenni a történet sodrásából, akkor meg szoktam látni az esetleges elírásokat, hibákat. Most Szusi gyorsabb volt. 🙂 Ezért jó ez a közösség. Ami nekem tetszik, azzal szemben elfogult vagyok. Ez hibám, de nem tudom levetkőzni. Viszont itt vannak a többiek. Így segítjük egymást.
🙂
Szusi!
Köszönöm szépen a privátban kapott javítást! Kiteszem ide, hogy lássátok, egy látszólag jó írásban is mennyi a hiba:
"Nem feltétlenül hiba, csak ha én írtam volna, így írnám:
..orromba hozza illatod./valami finomabbat, de ne túl nyálasat/
.. erődből a korlátlan hitel és az sem érdekel, ha méltatlanok vagyunk rád. / rá./
Életek, célok, sorsok, mint a városban. Ahonnan hozzád menekültem./ Az ahonnan elé vesszőt tennék./
Hátadon viszed a mindenségünket, elnéző mosollyal tűröd erőlködéseinket. / én az a-t kihagynám/
Végtelen vagy, örökkön megújuló és türelmes./A Végtelen vagy után pontot tennék./
mohón kutató pillantásaimat. …/somat, nekem a sok-sok pillantás már pislogás számba megy/
Talán valamelyik segít, vagy egyik sem.Igazából túl sok jelentőségük nincs.
Köszönöm szépen, mindenben igazad van.
Ezt a novellát már így, javítva fogom beküldeni egy pályázatra.
Köszönöm mindkettőtök véleményét!
Azt hiszem, ilyen esetben nem lehet abszolút érvényű igazságot mondani, az író személyiségére kell bízni melyik megoldást választja. Közrejátszik az is, ő maga mennyire érzi értékesnek művét, vagy a témát. Vannak laza írásaim, szösszenetek, amikor nem érzem szükségét a többféle kifejtésnek. Ilyen pl az „Eljöttem hozzád” c. írásom. Elkapott egy hangulat, megírtam, valameddig csiszolgattam és késznek érzem. Javítani érdemben már nem tudom, nem bolygatom többé.
Hát, én azért nem fogadnám el az összes javaslatot. 🙂
Nagyon jó írás, érződik belőle a Duna iránti szeretet. Olyan ember írta, aki egész lényével átéli az élet mélységét. Tetszik!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen!
Kedves Profundis!
Aranyos mű!!!!!!! 🙂
És a bemutatkozó szöveged nagyon megfogott!!!!!! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Köszönöm szépen!
Aranyos vagy, hogy ezt írod!
Barátsággal Profundis
„Átjárja belsőm.” Vagy bensőm? Nem is tudom.
A „korlátlan hitel” után vessző hiány van.
„a sodrásban hajó rohan lefelé.”A rohan szavad helyett, mást keresnék. (Húz, suhan, vagy egyszerűen csak úszik?)
Lehet, csak a későn érkezők erőlködése íratta velem a fentieket. Az egész írásod nagyon tetszik, az utolsó harmada, pedig igazi élmény!
Üdv. a
Help, Valaki!
Miért van az, hogy írtam, csillagoztam, elküldtem. Majd most visszajövök, és sehol nincs a beírt véleményem. 🙁
Szép írás, nekem nagyon tetszik. Kiemel a rohanó városból, elvisz a csendes természetbe. Megnyugvást hoz az olvasása. Megérinti az ember lelkét. Bennem ilyen gondolatokat ébresztett.
Gratulálok a novelládhoz!
Ella
Nagyon megértelek, közös a szerelmünk. Minden vizet szeretek, az óceántól a legkisebb érig. Ilyen fantasztikus költői képekkel azonban sosem tudnám megírni. Benned megvan az a bizonyos plusz, ami művésszé teszi az írót. Többen is adtak már segítő tanácsokat, én is mondanék egyet: "nem vizsgálod meg a miérteket." Én azt a kis "meg" szócskát hagynám el, de azt gondolom, hogy ha úgy döntenél, hogy semmit nem változtatsz, akkor is remek alkotást hoztál létre. Önálló kötetben lenne a helye az írásaidnak.
Köszönöm szépen!
Elnézést, hogy későn reagálok. Azt hittem, lekerülvén a főoldalról, már nem szóltok hozzá.
Köszönöm szépen a dicséreteket, gyakorlatilag bármilyen mennyiséget képes vagyok feldolgozni belőle. Meghatóan jókat írtok, azt hiszem vissza-vissza térek majd ide a szűkösebb, meddőbb napokon erőt meríteni.