Én és az intelligens mosógép (részlet egy agglegény naplójából)

Sokáig használtunk egy mosógépet. Egy napon, amikor magára hagytuk, hogy végezze dolgát nem bírta tovább. Jobblétre szenderült. A lakásba belépve égett szagot éreztünk, körbejárva megállapítottuk nem ég semmi. Viszont a ruháink sem lettek tiszták.
Nincs mese, kell egy új. Hívtuk az illetékest ki megnyugtatott minket, másnap megérkezik az új. Csöngettek, és a markos legények beállították a csodagépet, majd amilyen gyorsan jöttek, úgy el is távoztak.
Nosza próbáljuk ki. Nincs gombkattogás, csak csipogás, meg érzékelők mindenütt. Érzékel ez mindent: ha túl kevés a ruha benne, ha túl sok, ha nyitva van az ajtó, ha túl erősen csuktuk be, szerintem még azt is be lehet állítani rajta: csipogjon, ha lefőtt a kávé. Óvatosan zártuk be üvegajtaját, mely mögött nem Hófehérke feküdt élettelenül, csak a szennyesünk. A megfelelő rekeszekbe elhelyeztük a mosóport és az öblítőt, majd beállítottuk a víztakarékos üzemmódot is. Elindítottuk……volna…..néhány feszült perc után sípolni kezdett az átokvert.
Elő a gépkönyvvel: ”az ajtó nyitva”- hibaüzenet.
Újra becsuktuk, és újra….és újra.
Tizedszerre már majdnem vizet fakasztottunk a falból, mint Szent Péter, de megkegyelmezett és elindult.
Hurrá! Legalább másfél óra nyugalom. Csilingelés zökkent ki minket semmittevésünkből. Kész a mosás. Mikor végre engedi kinyitni magát, kiemeljük a csuromvizes ruhákat. Mi történt? Nem centrifugázott. Visszatesszük őket egy extra tekerésre eme remek szerkezetbe és megvacsorázunk. A forgatókönyv már ismerős: ajtó kinyit, majd becsuk. A kisokos szerint se túl kevés, se túl sok ruhát nem szabad a gépbe tenni. Az is előny, ha összehajtogatva helyezzük kelméinket a fémládába, de a legcélravezetőbb, ha ki is mossuk előtte gönceinket.
Tessék mondani a se túl sok, vagy a se túl kevés ruha az SI mértékegység?
Más már rég a Columbo-t, vagy a Barátok Közt-öt nézi, míg mi térden állva adjuk fel. Kiráncigálunk mindent a dobból és kézzel csavarjuk majdnem szárazra, mert agyunk már 1200-as fordulatszámmal pörög. De megtaláltam a megoldást: egy átlagos mosógép töltősúlya öt kilogramm, tehát aggassuk magunkra a szennyesünket, és egy egyszerű szobamérleggel ellenőrizzük le súlygyarapodásunk. Plusz, mínusz 300 gramm megengedett. Rájöttem utálom a technikát, mert a helyett hogy gépeink tennék a dolgukat, elkezdenek gondolkodni, és okosabbak akarnak lenni az embernél.
Ha a mérleges eljárás sem vezetne eredményre elsőre, javaslom másodjára helyezzük azt a dög tetejére és családi feszültség-levezetés keretében kezdjünk el rajta ugrálni. Bajnokságot is rendezhetünk: a győztes az, aki megadott idő alatt a legtöbb gombot és érzékelőt tudja kitaposni a technikai forradalom eme selejtjéből.

Nem kérek mást Karácsonyra, vagy Mikulásra, vagy bánom is én mire csak a régi mosógépet. Tovább megyek a HAJDÚ gyár szomszédáztatós mosógépét és tam-tam centrifugáját.
Talán az éjféli híradónak még nincs vége……kiszedem a ruhákat.