Írok. Aztán áthúzom: minek…
Betűk mint elkoptatott sinek
sikoltnak a ceruza alatt:
Átsiklik rajtuk a gondolat.
Szavak – elhasznált szőnyegek,
s szebbet aligha szőhetek.
Amelyiknek nyomot hagytál szálain,
leterítem, s alásöpröm álmaim.
Cirkalmas cikornyák: hiába verselek.
Sohasem leszünk mi birtokos szerkezet.
Lábad előtt mozdulatlan mondatok –
nem alszom, de Rólad írni nem tudok.
16 hozzászólás
Kedves Z.Zsázsa!
Versed a nagyon lehanoló – hangulata ellenére nekem nagyon tetszik.
Szeretettel: Kata
Kár hogy Kata megelőzött: nekem is nagyon tetszik!!
Kiegészítő megjegyzés: nem lehangolónak érzem, hanem egyfajta fricskának A.B. orra alá. Sajnálhatja is, hogy nem tudsz róla írni. 😉
Az ember időnként tehetetlennek érzi magát, erőtlennek az írásait, főleg, amikor rá van kattanva valakire/valamire. Ilyenkor nehéz közhelyek nélkül kifejezni magunkat… azokban viszont nem érdemes.
Nagyon-nagyon jó vers. Élvezettel olvastam, gratulálok!
Üdv: S.
Kedves Klára!Olvasgattam írásaidat.Tudod amit az ember nagyon szeretne az egyszer
majd sikerül.Még húsz éves sem vagy és az alatt a bizonyos szőnyeg alatt annyi szép
dolog van már.Te raktad oda, akkor vedd őket elő mikor hallod kérlelő szavukat,akkor írjál róluk.
Én nagyanyád lehetnék a korom miatt ezért bíztatlak ,a próbálkozásokból egyszer meg-
születik a "nagy mű".
Szeretettel:Valéria
Te vagy a kedvenc költő(nő)m.
Szia!
Tetszik a versed! Ne csüggedj! Arról nem lehet pontosan írni, ami olyan hatalmas, hogy szinte felfoghatatlan.
Üdv: D
Gyönyörű vers és milyen képek,nagyon tetszik,elvarázsoltál.Üdv:Szekelyke.
Nagyott dobbant a szívem ettől a verstől! Döbbenetes!!!
…
Kerek, egész, van eleje-vége, remek rímek…
…
Jaj, nem kapok levegőt, kavarog bennem minden, annyira… annyira… hozzám/rólam szól ez a vers!
Csodás! Köszönöm!
Poppy
U.i: Egy általánosabb cím talán többet tenne hozzá a vershez, még ha személyes is.
Kedves Mindenki! 🙂
El sem hiszitek, mennyire örülök, hogy éppen ezt a versemet találtátok meg ennyien és főleg hogy ilyen pozitívan írtatok róla.
Francis W Scott-tól külön hatalmas megtiszteltetésnek veszem ezt az önmagában is óriási dícséretet, mert őt nagyon nagyra tartom. Köszönöm Szabi!
Poppy: a "kötözködés" jogos. Gondoltam még a "Kitépett kockás papírokra" címre vagy valami hasonlóra, ami kifejezi, hogy jónéhány lapot teleírtam, mire ez formálódott belőle, de aztán annyira olyan érzésem volt, hogy ha már nem tudok Róla írni, legalább a monogramja legyen a vers része… de egyébként igazad van.
És mégegyszer nagyon szépen köszönöm tényleg mindenkinek, aranyosak vagytok:) bár mondhatjátok a negatívat is, abból tanulok:)
no tsók néktek
szeretettel
Zsázsi
Szia!
Örülök, hogy a toplista felhívta a figyelmemet erre a versre. Micsoda remek kifejezések! Őszintén mondom (írom), megleptél. Nem, mintha nem olvastam volna eddig jókat tőled, ez a versed viszont telitalálat, legalábbis nálam. Sokatmondó szótársítások. Gratulálok! Így kell kevés szóval rengeteg érzést, gondolatot kifejezni.
"Amelyiknek nyomot hagytál szálain,
leterítem, s alásöpröm álmaim."
Ez különösen megfogott engem, de az egész úgy, ahogy van, nagyszerű!
Üdv.
Kedves Zöld Zsázsa!
Kissé pesszimista versed látszólag az írás hábavalóságát fejezi ki, valójában ennél sokkal mélyebb tartalmat hordoz.
A kifejezések tényleg páratlanul szépek és ritkák, most a lehető legjobban éreztél rájuk.
Az ilyen írókra, költőkre, mint te, igenis nagyon nagy szükség van, hogy a világ pozitív irányba változzon.
A ritmikája is lenyűgöző.
Gratulálok neked!
Üdv.:Tamás
Szia Zsázsa! Nagyon tetszett ez a versed! Igazán nem ezért kerestelek, de nagyon örülök, hogy elolvastam, kifejező, kellemes alkotás, talán az AABB rímképletnél többet kívánna, de ez csak az én véleményem.
aLéb
Szia Zsázsa!
Régen nem jártam itt Nálad… Örülök, hogy itt vagyok!
Nagyon szépen megírtad versedet! Érthető és érezhető a benned dúló fájdalom és hiábavalóság.
Úgy, ahogy van tökéletes!!!
Szeretettel: Falevél
… lehet, hogy lassan már muszáj lesz megmutatni Neki is… ?? :P:P
Nagyon szépen köszönöm Nektek 🙂
artur: az idézett két sorból az első az, amin rengeteget agyaltam, a második volt meg sokkal előbb, de ezek szerint megérte 🙂
jerrynostro: igen, az írás hiábavaló is lehet, talán arra hívja ez fel a szerzőnek magának a figyelmét, ha ilyeneket érez, hogy a téma esetleg nem érdemli meg
aLéb: a kritika jogos, talán emelkedettebb formát kölcsönözne neki egy elegánsabb rímmegoldás… az aabb mellett csupán a dalszerűség szól, bár a dalszerűséget megtöri az egyenlőtlen szótagszámeloszlás… sokat gondolkoztam, hogy megpróbáljam-e felezőnyolcasba sűríteni, de nem volt szívem egyetlen hangot se kihagyni
Falevél: talán nem is fájdalom volt ez, már csak a fájdalom feletti fájdalom… ami pontosan a hiábavalóság…
köszönöm mégegyszer
pusza
Zsázs