Valahol talán terád is várakozik az Egy-Valaki.
Valahol várnak még megelégedett,
boldog-szomorú pillanatok.
Valahol – tudhatod, hiszen megérzed -,
különös-titkos fogaskerék forog Életed körül;
egy mozdulatlan üveggolyó,
melyben magad is benne vagy,
nem csupán hitvány perc-emberkék
komiszkodni kész társasága.
Valahol a hunyorgó esőcseppek
zenéje kiütközik arcod szimmetriái között,
s a biztos sejtelem,
akár a rügy-szívdobbanás szimatolásként
megérzi a halhatatlan romantikák
beteljesedését a másik testében.
Az Idő Hóhérszagú vízözöne
– igaz -, sokszor téged is
méltánytalan elsodort, ledarált;
ügyetlen, csetlő-botló, tétova
mozdulataidban benne volt mindig is
az eleve elrendelt mihaszna
védekezés késztetése.
A nyilas csillagjegye folyamatosan alakul,
változik – s mégsem volt sosem
a Sors kegyes tehozzád.
Odabent vízhangzó koppanásaidra jó volna,
ha másik is értő gondolattal figyelnének.
Jól vigyázz, hogy föl ne
zabáld árnyék-önmagadat!
Patkány-étvágyú manipulációk
megmérgezik nem csupán a bolyongó elmét,
de a hétköznapok kripta-szagú vergődéseit is.
Nosztalgiát emelték védőfalakként
burok-magányod köré,
hogy soha többet ne érhessen el
a mihaszna Élet fájdalmas fullánkja.
Szerelmedből – meglehet -,
egyszer majd bőven termő rózsafa sarjad;
rajta sok aprócska sziromvirág.
Vigyázz! Ne kísérd már az életed,
melyről azt vallottad
szánalmas játszótered csupán!
Minden vesztés vak-ablak,
Jól vigyázz, nehogy gyermekkorod
felfalják az abszolút felnőttek!
Váratlanul – jobb volna tán -,
ha rád nézne végre már Valaki,
aki fölösleges szavak nélkül is pontosan,
precízen ismeri lényegedet!
1 hozzászólás
Kedves Norbi!
“Odabent vízhangzó koppanásaidra jó volna,
ha másik is értő gondolattal figyelnének.”
Igen, jó lenne. Talán minden ember erre vágyik, de amíg csak ő vágyik és nem nyit a másik felé, addig talán mindvégig meddő marad a várakozás.
Szeretettel: Rita 🙂