Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten –
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,
de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen –, kevés hatalma;
tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad –
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;
az ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött.
A kép forrása: web (Tamara Špitaler Škorić – Koldus).
26 hozzászólás
Szia Kankalin!
Az egész vers egy "sikítás", a szegényekért, beburkolva a ködös, őszi képbe. Vajon mennyire hallják meg az emberek?
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Úgy érzékeltem, hogy meghallják versem üzenetét, de az már más kérdés, hogy mennyit tesznek az ügyért.
Köszönöm szépen a nálam hagyott gondolatodat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Az utolsó két sor tetszik a legjobban, kedves Kankalin, de kellenek hozzá az előtte lévők… Köszönöm!
Szeretettel: gleam
Szia gleam!
Sajnos kell hozzá az előző tizenkét sor is, így már nem annyira tetszetős. Az lenne legoptimálisabb, ha nem kellett volna megírnom ezt a szonettet.
Köszönöm, hogy velem gondolkodtál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Kevés a hatalma. Vagy más tervei vannak. Mint ott, úgy a földön is, az emberek országában. Égető problémára irányítottad a figyelmet! Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Igen, ez egy nagy probléma (a sok közül), ami megoldásra vár.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a versen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csoda szépen megfogalmazott,
a mostani idöket mutató sorok!
"
de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,"
Remek szonettedre gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
LX. szonettem azokról szól, akik támogatásra szorulnak, és elkelne nekik néhány segítő kéz.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a kiemelést és azt is, hogy elgondolkodtál mondanivalómon. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez bizony a lélek sikolya szép szavakba, képekbe csomagolva. De ezt csak az érző lélek látja.
Már mindjárt az első két sor megfogott:
"Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten -"
Szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Remélem, sok érző lélek van a világban, nagy szükség lenne rájuk.
Örülök, hogy tetszett a szonettem és mondanivalója.
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon szépen épülő szonett, tetszik a látásmódja, a személyes keserűsége ebben a társadalmi problémában, örülök, hogy az olvasó figyelmét ilyen jól hangolt módon irányítod ahogyan bevonod a történetbe. A szonett nagyon szépen szerkesztett, a vezetése, linearitása jól szolgálja a tartalom kiteljesedését, a hangulat megteremtését. Nagy örömmel olvastam, nem véletlen a szonettek iránti elkötelezettséged, ez a versforma nagyon a tiéd.
aLéb
Szia aLéb!
Olyan történések vannak az országban, olyan kétségbeejtő helyzetek, sorsképek, melyeket nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni, ezért is szól ez a szonett azokról, akik támogatásra szorulnak. Figyelemfelkeltés volt a célom, érzékenyítés, hogy aki tud, tegyen értük, lássa meg a természetre és szívre telepedett ködön át létezésüket. Kell a szemnyitogatás.
Örülök, hogy jó véleménnyel vagy tartalomról és formáról, mert számomra fontos, hogy mit gondolsz egy-egy kész szonettemről.
Én is úgy találom, hogy ez a forma lett az igazi "otthonom", ki tudok teljesedni benne, és emiatt minden újabb szonettem megszületése katarzishoz vezet, amikor sikerül úgy megírnom, ahogy terveztem.
Akkor vagyok igazán boldog, ha a szonettből sugárzik, hogy viszontszeret, mert szárnyakat ad, megalapozza a következőt. Kevés ilyen van a gyűjteményemben, ez abba a kategóriába tartozik.
Köszönöm, hogy megerősítettél: a megfelelő úton haladok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igen, valóban.
Nagyszerű vers.
Nagyon tetszett.
Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin! Nem tudok mit mondani, mert a hozzászólók elmondtak mindent, csodaszép szonettedről.
Mestere vagy nem vitás. Mindig ámulva olvasom, itt is, ott is, amott is.
Szia Edit! 🙂
Mestere nem vagyok a szonettnek, de igyekszem egyre jobbakat írni, hogy tartalom és forma a lehető legharmonikusabb legyen, amikor kibontok egy-egy témát. Tény, hogy a szonettnél közelebb egyetlen műfaj sincs hozzám. Összekuszálódtunk, egymásba gabalyodtunk. 🙂
Most ez jött, mert bánt, hogy sokaknak nem jut a jóból, míg mások dőzsölnek.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm szépen, hogy elolvastad, elgondolkodtál rajta! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A "Csillagokba írva" egy lezárás volt, de amit mégsem zárt le, az a stílus, amely rezzenéstelenül stabil. Mintha régi verseid közül olvastam volna egyet. Tisztaság, rend, esztétika – egyszóval kankalinos.
Laca
Szia Laca! 🙂
Talán azért stabil a stílus, mert örök hűséget fogadtam a szonettnek. 🙂
Biztos pont az életemben, vétek lenne letérni erről a "csillagos" útról.
Örülök, hogy felismertél a sorokban. Ezt megerősítésnek veszem, mert azt jelenti, hogy én is stabil maradtam.
Köszönöm az előkelő fogalmakat, melyeket a nevem mellé rendeltél. Megtisztelő. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gondoltam írok már pár sort amíg van hozzá erőm meg kedvem stb…
Szerintem elég horrorisztikus, bár látom nem ezt kellene írnom.
Nekem egy kísértet kastély ugrott be denevérekkel.Lehet az én fantáziámmal van baj.Elnézést
.Kankalinos nekem tetszett.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
A fantázia már csak ilyen. Elszalad erre-arra – ha akarjuk, ha nem. Ami azt illeti, elég borzalmas, hogy ilyen siralmas helyzetbe kerülnek embertársaink, úgyhogy nem állsz messze a "horrorisztikus" kifejezéstől.
Mindig azt írd, amit gondolsz. Nincs ezzel semmi probléma.
Köszönöm, hogy szóltál a vers alatt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elolvastam már miket írtál.Szonett meg reneszánsz egyenlő nyomor meg válság meg világvége hangulat.
Szóval nagyon "antik " olyan amilyennek lennie kell.Gondolom én.Utána olvastam.
Már évek óta nem írtál ilyen borzongatót ez hozza ki az emberből 2020 a reneszánsz nihil szépségét.
Érdekes volt elolvastam kétszer.
Szeretettel:Ági
Ági, érdekes egyenletet állítottál fel, el is gondolkodtam rajta. Való igaz, hogy a szonett forma magában hordoz egyfajta előírt mélységet, melyben szélsőségek mutatkoznak meg, túlcsordult érzelmek, hangulati fokozások. Ennek a szonettnek mégis reális tartalma van, talán azért borzongató. Mindenki el tudja képzelni, mert a valóságot ábrázoltam benne. Így került az antik formába mai aktualitás.
Örülök, hogy érezted hatását.
Köszönöm, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Meghatóan szép szonett. Annyi minden van benne! A fájdalom, a remény…Nagyon tetszett. üdv hundido
Szia hundido!
Azt hiszem, ez a szonett most nagyon aktuális, mert egyre több azok száma, akik segítségre szorulnak. A tél csak nehezíti egyébként is kilátástalannak tűnő helyzetüket.
Köszönöm, hogy belegondoltál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin megérintett a versed. Sajnos nagyon életszagú. Mire kitavaszodik lehet, hogy hiába keressük őket a köd mögött.
Kedves Györgyi,
pedig idén nem is volt annyira kegyetlen a tél.
Sajnos valóban az élet íratta velem ezt a szonettet.
Köszönöm szépen beleérző olvasásodat! 🙂
Szeretettel: Kankalin