Rhonda Byrne
legújjabb könyvének a cime
a titok,
nem érdekelt engem
de a benne leírt rengeteg badarság.
A titkot
ha ha ebben a könyvben elárulja,
akkor a könyv cime a legnagyobb hazugság.
A titok
az micsoda?
Az életben egy nem létező valami?
Egy titok,
csak addig egy titok,
mig azt egy más valakinek, nem fogod elmondani.
A titok,
már nem titok,
mikor az ajkunkat elhagyja,
a titok
a másikat addig fúrja,
mig valakinek tovább nem mondhatja.
A titok,
az, egy nyomás
amely az embernél a kiutat keresi,
a titok,
az, egy
méreg,
amely
még a
szerel-
med is
meg tudja mérgezni.
10 hozzászólás
Érdekes formátumú vers…
Nagyon tetszett, gratulálok! Judit
Kedves Judit!
nem tudom ki hogy volt gyerekkorában, de nekem a karácsonyfa volt elég sokáig a legnagyobb titok. Emlékszem még ma is, sokáig lestem esténkén, mikor hozza a Jézuska, és már akkor is a "hogy" jobban érdekelt,mint a "mit". Sohasem sikerült meglátnom. Most amikor már "mindent" tudunk,és mert a média is eléggé nagy tralalát csinált e könyv megjelenésével kapcsolatban, az egyik ismerősöm, okleveles pszihologus, annyira ajánlotta,megvettem, és elovastam. A véleményemet a versben leírtam,de valami optikai szimbolumot is szerettem volna neki adni, elővettem az én gyerekkori titkom szimbolumát.
Köszönöm,hogy olvastál,és
üdv Tóni
Kívülről szép, belülről igaz.
Gratulálok!
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella"
Ez az én vesztem, az igazság! Claudia Gray írta:
"Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság."
Először annak akinek mondod, utánna neked amit ő mond, később kételkedsz abban, kellet e ezt mondanod, mert végül is belátod, az emberek késöbb meg is utálnak, de már nem is azért hogy az igazat megmondtad, hanem azért mert nem tudják felfogni, megérteni, miért is van neked mindig igazad. Amikor elérted ezt az állapotot, akkor sok mindenre nem válaszolsz, mert az igazat nem akarod megírni, kedvességbölpedig hazudni nem akarsz. És mennél tovább hallgatsz, annál többen elhagynak. Ez nem teoria, ez tapasztalat. Saját tapasztalatom.
Köszönöm,hogy olvastál,és
üdv Tóni
Szépen faragott fa illetve képvers. 😀 Tartalmilag kicsit ismétled magad.
Kedves Csaba!
Az ismételés akaratos, mert már magában a titok is egy mesterségessen fejfújt fogalom, ami praktikussan sohesem ad igazat az elnevezésének, mert az ember maga is mint társadalmi lény lett teremtve, és ezáltan képtelen egy valamit saját magának megtartani, Ha valami rosz akkor a lelkiismerete lázad fel, ha valami jó akkor meg a hiúsága, demindenképpen elárulja magát. Amikor pedig valamit már ketten tudnak, az már sohasem titok. Az ismételt hevesség a versben, a titok szóval, annak a következménye,hogy a könynek még tanult emberek is beugrottak,mint egy pszhologus ismerősöm, akinek a rábeszélésére is vettem,és olvatam ek könyvet.
Köszönöm,hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Sok igazság van a veresedben.Érdemes volt elolvasni.
Üdv:Ági
kedves Ági!
Nem akartam semmi mást, csak a gondolataimat leírni, a könyv elolvasása után. A versforma pedigcsak azért a karácsonyfa, mert az életemben az volt nekem a legnagyobb titok, habár a szülők szempontjábol egy hazugság volt a gyermekeknek, de egy boldogabb gyermekkort garantált, mint sokszor a ma szürke igazsága.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Örülök, hogy próbálkoztál a prózaverssel, Tőled már megszoktam a rímes verset, és ez most igen pozitívan hatott. Van néhány szó, amit megismételsz -szerintem véletlenül- (pl.:"…ha ha ebben elárulja"). A 'de' szót nem igazán értem a hatodik sorban. Egyébként pedig tényleg abszolút pozitívan csalódtam. 🙂
Kedves Fonofogd!
Sajnos már nagyon régen volt szerencsém tőled egy jó tanácsot elfogadni. Igazad van, egy "ha" felesleges, bocsánat. A de-vel, a hatodik sorban,azt szerettem volna kifejezni, hogy maga a titok, az nem érdelet engem, de a benne(a könyvben) leírt rengeteg badarság.
Sokáig gondolkodtam,hogy tudnám ezt érthetőbben kifejezni, de amint látodmég mindig,csak tanuló vagyok, és hálás vagyok minden jó tanácsért. Aminek azonban nagyon megörültem, amit csak úgy "mellesleg" odaírtál: "Tőled már megszoktam" de ami nekem sokat jelent, és amiben mindig reménykedek is, ha nem is írnak, de olvasnak. És csak ez számit. Ugyanis már Alexandra Dumas leírta:
"Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad."
…én megelégszem az elsővel is..
Köszönöm,hogy olvastál, és
üdv Tóni