Minden pillanat, mi szüli az időt,
átszüremlik oly tisztán most előttem,
hol mindenekké lett százados ködök
intelmei szállnak ott fönn töretlen.
Ott fönn a magasok meredélyein
merengőn, múltba tűnt évek vetülnek,
s elém e század szelíd szavakat hint,
mik bennem tán' értelemmé vegyülnek.
Akarom érteni, mit rejt a való,
amit rejtenek a rejlő századok,
már csak maroknyi csendjein szárnyaló
évek gúzsba kötött intelme, mi sok
reményt hintett el, oly sok szépült reményt,
az oly sokszor reményt vesztett emberért.
6 hozzászólás
Kedves Zoltán!
"évek gúzsba kötött intelme, mi sok
reményt hintett el, oly sok szépült reményt,
az oly sokszor reményt vesztett emberért."
Sajnos nem tanultunk és nem tanulunk az intelmekböl!
Reményünk oly olcsóságokban matat,
Érték?
Néhány a sok ezerböl talán még keresi…kézlegyontéseknek
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s ösztönző szavaidat!
Fogok hamarosan jelentkezni!
Sok erőt és kitartást kívánunk feleségemmel Gabikával!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Szeretettel gondolok Rád!
Zoltán Kaposvárról!
kitéve
Taposunk az értékeken és belül üresek lettünk!
Talán ilyenkor,ha minden elképzelés,a legtöbb bezárul
és nem folytathatjuk a tékozlást…talán észhez térünk
…talán,néhányan!
Gratulálok nagyon értékes írásodra!
Szép napot!
Ügyeljetek magatokra!
sailor
…megint itt…
csodaszép sorok!
Szép estét:sailor
Kedves Zoltán!
Mindig nagyon örülök és jól esik ha ´láthatlak´!
Nektek is kitartást és hogy sértetlenül jöjjetek ki
ebböl ami most mindannyiunkat érint!
Szép napot,nektek,reményteljes és ihletes napokat:sailor
Kedves Zoltán!
A cím hozott ide, meg hogy eszembe jutott, láttalak már valamelyik versem alatt.
Az ember már csak ilyen, hogy szeret érteni.
És magyarázatokat keres.
Néha gyárt, vagy inkább gyakran.
S követi a remény sugarát.
De elveszíti, mert kifelé tekint.
Elfelejtette rég, szentséges eredetét.