Alt und Jung
Du liebe alte Öpfelbaum,
jetzt häsch duu müesse goh;
will a dim Platz bim Schürli zue,
es neus Hus söll entschtoh.
Es Hus für üs, als Alteteil.
Was isch das für es Gschänk!
Doch duu Baum blybsch für üs Symbol;
i chas verstoh und dänk:
«En Läbesabschnitt isch verby.
Jetz isch es a de Chind,
im alte Hus zum Läbe z schtoh,
mit Muet und frischem Wind.
Und a dim Platz söll… wie bi üs,
en neue Baum dänn schtoh.
Und sini Zyt und üseri Zyt,
wämmer üs schänke lo.»
Rosmarie Ritzmann-Kämpf.
Öreg és fiatal
Te kedves öreg almafa
most el kellett menned;
mert helyeden ott a fészernél
egy ház lesz helyetted.
Egy ház nekünk öregeknek.
Ez most egy jutalom!
Te fa maradsz a jelképünk;
's megértve gondolom:
„Egy életszakasznak vége.
Most a gyermek álma,
öreg házban élni, bátran
's szélnek szembe szállva.
És a helyeden… mint nálunk,
egyszer majd új fa áll.
Az ő és a mi időnket
meglátjuk még talán”
Mucsi Antal
6 hozzászólás
Kedves Tóni,
szépen lefordítottad ezt a bájos, nyelvjárásban íródott verset. Kicsit kitűnik, hogy birkózol a magyarral, van benne germanizmus, pl. fog majd állni.
Ez így nem költői, de sebaj, szépen alakul ám a tudásod, mióta én ezen az oldalon vagyok, óriásit fejlődtél nyelvtanilag!!!!
Kedves Irén!
Elöször is hálás köszönet, hogy olvasol, és hogy az észrevételed közlöd is velem, minden javitást nagyon is szívesen fogadok. Azt tudom, hogy a fordításnál, a magyar nyelvismeret nagyobb problémát ad, mint a német. Az igazat megvalva nem is tudtam sohasem rendessen magyaraul megtanulni, és amit tudtam, az is a majd fél évszázad alatt elkorcssodott. Erőssen tanulok, és hála Istennek még sok olyan ember akad aki segíteni tudna, de még olyan is, aki akar is. Ebben az estben nem tudtam, hogy írjam, új fa fog majd állni, vagy majd új fa fog állni, de lehet au is, hogy mindkettő fals.
Ezért is örülök minden hozzászólásnak. Köszönöm, hogy olvastál, és az elismerésedet is, és
üdv Tóni
Egy javaslat:
És a helyeden, mint nálunk
egyszer majd új fa áll,
az ő és a mi időnket
meglátjuk még talán.
Szeretettel Irén
Vagy inkább:
megláthatjuk talán.
Kedves Irén 2
Tanultam, tanultam, de még mindig nagyon messze vagyok attól, hogy azt mondhatnám, tudok is valamit. Közben voltak sokan olyanok, mint te is, akik mindig segítettek, olyanok is akik nyíltan megtagadták, és olyanok is, akik az írásom rosszasága végett, a magyar nyelv szégyenének, és ami legjobban fájt, a magyar nyelv terroristájának neveztek. Mindennek ellenére tovább tanultam, írtam(még akkor is, ha nem is kaptam visszhangot az írásaimra), és tovább is fogok tanulni, és írni is.
Mint ahogy látod a tanácsodat megfogadtam, át ís írtam, és köszönve a szerkesztőnek, már korrektúra is fenn van. Köszönöm a segítségedet, amelyet mindig is szívesen látok.
üdv Tóni
Kedves Irén! 1
Mint ahogy már írtam is, és sajnos a helyzet már majdnem szégyenteljes a számomra, de őszinte szavakkal mindig is azt mondtam, és mondom is, a fordításnál, nem a Német, hanem a Magyar nyelv, az anyanyelvem, adta mindig a nehézséget. Gyermekkoromban nem volt lehetőségem, fiatal és mint munkásember koromban, mint egy nyelv tudás nélkülit a sors, egy kimondottan a pénztől irányított országba vetett, ahol az akkori törvény csak három év után engedélyezte a család kihozását, egyesítését. A családeltartás, az anyagi eszközök biztosítása ennek a családnak, nem engedte, nem adott időt, egy irodalmi fejlődésre. Most amikor elértem a nyugdíjas kort, és megengedhettem magamnak azt, amit mindig is szerettem volna.
Folyt.