véget vet az életének,
az mindig nagyon fájdalmas
és elgondolkodtat minket,
amíg közötünk élt, kevés
figyelmet adtunk létének,
de a hír, hogy tegnap meghalt,
az mégis rosszul érintett.
Eltűnt közülünk egy ember
akit mi alig ismertünk,
hogy szomorú volt vagy boldog,
tőle sohasem kérdeztük,
tudtuk, hogy él és gondoltuk
ezzel mi eleget tettünk,
emberi szeretetünket
vele szemben mi azt megtettük
Önző az emberi természet
már nem érdekli a másik,
nem foglalkozik vele
sorsára magára hagyja,
mi volt neki és mit vesztett
azt még ma sem tudja,
de amikor rájön,
sorsától, azt vissza nem kapja.
Próbálj te a jövőben,
többet a másikkal törödni
többször megkérdezni: Mondd,
tudok-e segíteni neked?
Néha egy fontos dologról
együtt megoldást keresni,
és meglátod, boldog az az
ember, aki így él melletted.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Az a baj, hogy sokszor az is idegen, aki mellettünk él. Amikor már nincs közöttünk, akkor vesszük észre. Versed úgy gondolom erre utal.
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Ica!
Ezt a verset egy kora reggeli gondolat után írtam, amely már akkor több éves volt. Akkor csak napi mondásnak használtam fel, a vers évekkel később 2008-ban íródott. Akkor reggel úgy öt-hat óra között kimentem a munkehelyemen egy cigarettára, (már több mint harmins éve nem dohányzom) a gyár rámpájára, és nézgelődtem. Szemben egy kilenc eemeletes háztömb volt és sok helyen világítottak az ablakok. Addig mig világítottak észre sem vettem őket, de ahogy a lakói dolgozni indultak, és eloltották a villanyt, akkor hiányoztak a fények. Egyik szomszédom is akkor nemrégen halt meg, és ott jutott az eszembe a hasolatosság: Addig ameddig melettem élt, észre sem vettem, teljesen normális volt, de amikor meghalt, hiányzot.
Ez volt e vers előzménye. Köszönöm, hogy olvastál és
üdv Tóni