Vártam egy percet… és még egy percet…,
miközben csak szálltak az évek.
S újra virágba borultak a fák,
aranykalászt ringatott a nyár,
szél sodorta messze a levelet,
kezem fogta reszkető kezed.
A hópihékkel angyalok szálltak,
szólítottak, az idő lejárt.
Az égiek már odafent vártak.
6 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Csodaszép sorok!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Örülök, hogy tetszett a vers. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Hát igen, s mindez csupán néhány perc alatt…
Nagyon szép a versed, Zsóka! 🙂
szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Az emlékezés néhány percébe belefér akár egy élet.
Köszönöm szépen a figyelmedet. Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂
Szeretettel "láttalak": Zsóka
Tetszett a versed, egy kicsit megfoghatatlan, légies.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen a látogatásodat és a pozitív visszajelzésedet.
Megfoghatatlan, akár az álmok…. 🙂
Szeretettel: Zsóka