Bocsásd meg hogy elhagytalak téged!
Tévedtem akkor, megbántam nagyon.
Ami történt, elfelejted ugye?
Visszajöttem hozzád, szeretsz még tudom…
Gyere kedves, sétálgassunk némán,
Ezen a langyos május éjszakán.
Az akácok alatt kéz a kézben megyünk,
S hallgatjuk hogy a fák mit mesélnek nekünk…
Szép akácos út, minden kis ág fölénk hajolt.
A lombok suttogtak, s bámult a Hold.
Fehér akácvirág, remegve nyújtottam át.
Az első pillantás, néma vallomás egy életre szólt…
Gyere kedves, nézz a két szemembe,
Nem változott a tekintetünk.
Boldogok lehetünk, úgy ahogyan régen,
És a mese való lesz nekünk.
Bocsásd meg, hogy elhagytalak téged!
Tévedtem akkor, megbántam nagyon…
Ami történt, elfelejted ugye?
Visszajöttem hozzád, szeretsz még tudom.
Szép akácos út, minden kis ág fölénk hajolt.
A lombok suttogtak, s bámult a Hold.
Fehér akácvirág, remegve nyújtottam át.
Az első pillantás, néma vallomás, egy életre szólt.
5 hozzászólás
A vers olvasásakor nem árt a keletkezés dátumára is rápillantani. 🙂
Szia!
De jó, hogy ideírtad, na nem azért mert nem jó a vers, hanem mert, valóban furcsa volt olvasnom az előző verseid után. Így már érthető.
A tartalma, az üzenete mai, a dátum ellenére.
"Az első pillantás, néma vallomás egy életre szólt…"
Ez a sorod különösen szép, megfogott.
Üdv.
Kedves Artur!
Régi verseim is vannak. Bizonyos korszakok változtatnak a sítlusjegyeken is. Így színesebb a paletta.
Örülök, hogy tetszik neked ez a régi is.
Üdv.: Alberth
Szia!
Egészében nagyon szép.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, kedves Selanne!