Volna a Világ már elegendő önmagának,
s benne a gyarló Ember nem csupán hitvány,
alamuszi porszem,
vagy por és hamu leend csupán
– de egyszerre értékek,
tudások őrzője, afféle
autodidakta polihisztor,
s nem vadállat, vadbarom-bunkó!
A feneketlen agymosásban
nem bír se megteremni,
sem megfoganni a szivacs-elme
kreatív szabadsága,
hiszen hamis-hazug demagógia
fertőzött meg kártékonyan
már mindent s mindenkit.
Szakadozott ismétlődő Hiány
s Üresség vegyes párosa még most
is előkelő helyen szerepel
“egyesek” bakancslistáján,
s míg perc-emberkés Celebek
sztár álomkarrierekkel
mell-döngetősen hencegnek,
élnek, akár Marci hevesen
– az, ki kijárta oskoláit,
vagy építkezéseken kulizik,
mint a legtöbb meg-nem-becsült,
lenézett melós-kuli,
vagy árkot ás egy sírkertben.
S a számlákat s adót,
járulékokat ugyanúgy lenyúzzák
a senkifia-bőréről,
mint éppen azokról,
kik ki tudják fizetni!
Zsigeri élet-ösztön munkálkodik
hamis tudattal már mindenkiben;
indulat s harag támad a Lét-latrok
iránt minden szinteken.
Szabadgondolkodók kultúrái helyett
a barbár idiotizmus karjai
tépdesik spicli-keselyűkként
a homo sapinenst!
Hogy még mostanság is
felelőtlen diskurzusokkal
a hatalom hübriszes gőgje
az, melytől mindenki rettegve tart.
Mindenkinek lázadnia kellene,
vagy ordítania, ami csak a torkából
istenigazán kifér,
hogy a harmadik évezred küszöbén
még mindig léteznek masszív megélhetési,
szociális gondok,
hogy míg a kórházak egér és ürülék-rágta lyukak,
ahol a hóhér – Halál kedvére kopogtat,
addig a magánrendelőkben
persze jól csengő forintokért
még kedvesebbek is az emberfiával.
Egyre olcsóbb lett, nem csupán az emberélet,
de a kimért Scylocki-hús is!
Hol voltak még a “kiművelt emberfők”
szépreményű elképzelései?!
Barbár horda-csürhe
az, mely egyre jobban elsüllyeszti önmagát
a kis népek hullámzó tengerében…