Megírtam az első regényem,
De kiadásra már nincs pénzem.
A kiadóknak ugyan tetszik,
De megjelentetni nem merik.
És most mit csináljak, kérdem?
Az álmom végleg felejtsem el?
Nagy szerencsénkre itt van Brúnó,
Ki lazán megoldja ezt, tutkó.
Legyint egyet, és oké minden,
Szinte még egy perc se telik el.
A kiadók már az ajtóban,
S az én regényemért kopognak.
Meg is indul rögtön a gyártás,
És egyre csak nő az eladás.
Nincsen nekünk már semmi gondunk,
Mert nekünk itt van a mi Brúnónk!
6 hozzászólás
Kedves Myrthil!
Ki az a Brúnó? Hol rejtőzik?
Kedves Arany!
Itt van az oldalon, és Artur név mögé rejtőzött 🙂
Myrthil
Igen, én neveztem el Brúnónak 🙂 és nekem is teljesítette a kívánságomat, kaptam tőle egy szürke shire lovat -igaz csak e-mailben- :-)))
Éljen a Napvilág Istene! Kedves gesztus (vagy gusztus?) tőled!
Hanga
Kedves Myrthriller!
Miután kiszipogtam magam, s a meghatottságtól kénytelen voltam elfogyasztani egy százas papírzsepit, már nem akadályozza könny, hogy lássam klaviatúrám betűit. KÖSZÖNÖM!
:-)))
Kedves Artur!
Nem akartam ekkora gondot okozni neked. Elvégre sokba került az a százas papírzsepi 🙂
De azért nagyon örülök, hogy tetszett!
Szeretettel:
Myrthil
He-he:)) Ezt csak most fedeztem fel. Megkockáztatom, hogy a regény jobb lett, mint ez a vers, de legalább megtudtam, hogy artur (Brúnó) mindenható. 🙂
Üdv,
Poppy