Csend. Dühöngő Csend.
Miért nincsen Zaj?
Őrjítő ez a rend,
S oly lágy, mint a vaj!
Elmém, mint az űr:
Csendes s néma.
Szívem, mint a forrongó tűz:
Elvakult s léha.
Bársony kezek, rücskösek,
Okoznak fájó sebeket,
Melyek mélyek s üszkösek,
S soha be nem hegednek.
Nincs idő, mely ápolná,
Csak rossz emlék, mi tárolná,
Nincs öröm, mely feledné,
Csak sűrű köd, mi elfedné.
Ott hasogatna szüntelen,
Az érintetlen mélységben.
Sikít, kiált, bömböl,
Toporzékol, majd elfárad…
Elalszik bánatában,
S ráköszönt a néma fagy.
Nem mozdul többet,
Nem lát messzebb.
De őt látják magában,
A jéggel teli cellában.
Mert a jég átlátszó,
De át nem járható.
NEM! Ez nem lehet a vég!
Ilyen jövőre számíthatok én?
Minek akkor a múlt, ha nincs jövő,
S ha ott a dühöngő, őrjöngő,
Síró, bömbölő, hajat tépő,
Vergődő, összeeső, álomba merülő…
Nem. Kitörni még lehet!
Hidd el, voltam már odabenn,
És voltam már odakinn,
Segíteni is próbáltam valakin.
De egy óvatlan pillanatban
Elfogtak. Most idebenn írok.
Számolom a napokat. Keskeny
Rovátkaként a falra húzom.
Messze még a szabadulás?
Ez büntetés, mely letelik?
Vagy talán az örök igazság,
Hogy az embert majd csak feledik!
Nem. Bár elmém üres,
Látok. Jobban, mint valaha.
Csak átmeneti az állapot,
Láttam én már a napot,
Mely felolvaszthatott.
Ha a királynő akkor sírni tudott,
Talán most is tud. Próbáljuk,
S reméljük a legjobbakat.
7 hozzászólás
Hali!
Asszem végigolvastam a verseidet. Nagyon mélyen gondolkodsz. Sokkal mélyebben, mint az átlag
De engedd meg, hogy őszinte legyek. Sokszor törénik az, hogy az ember a forma miatt nem jut igazán kifejezésre. Én igazság szerint mániákusan nézem a formát, a ritmust, a rímeket, tehát amitől vers a vers. Gondolom, egyet értesz abban, hogy ez választja el a verset és a prózát. Valamelyik hozzászólásban írtad, hogy
“Lehet hogy más betartja a szabályokat, de én uralom őket. A költészet ugyanis nem szabályokról szól.”
Ez így is van. Persze csak abban az esetben, ha prózáról beszélünk. (költészet nem = versírás, ti. ha így lenne a lakodalmi, alkalmi, locsoló, gúnyolódó stb… versek is az irodalmi kánon büszke tagjai lehetnének.)
Ha már verset akarunk KÖLTENI, akkor igen is minden a szabályokról IS szól. Sajnos én nem tudok olyan mély gondolatokat átadni, mint Te, a másik oldal viszont nálam erősebb. Kérlek kérlek kérlek ne hidd azt, hogy nagyképű vagyok! Csak azt akarom valahogy elmondani, hogy sokkal nagyobb tered lenne a szabadversek világában, mert annyira jók a gondolataid, és annyira a szabadvers ritmusában íródnak, hogy kár őket olyan formába önteni, ami néha megbicsaklik
Tudom, most megszólalt a nagyokos… Igazából Rád van bízva, mit írsz, hogyan írsz stb… ezért csak elmondtam, mit gondolok, aztán meg úgyis elolvasom a legközelebbi verseidet is, legyen akármilyen “formában költött”
Misi
ui. eskü, nem hiszem magam Nálad jobbnak, még ha az is jön le a szövegemből, csak az egyetemen a költő bácsik-nénik olyan sokmindent magyaráznak arról, mitől más a vers :o)
Hm, érdekes,abszolút nem értek egyet az alattam szólóval, vagy nem ez alá a vers alá kellett volna írnia. Szerintem jók a rímek, ahogy olvastam nem bicsaklott meg sehol, az hogy a versszakok hány sorosak az szerintem mindegy,mert mindegyik egy új rész kezdete, tehát szükségszerű volt a tagolás. Nekem kifejezetten tetszettek a szóvégi összecsengések, látszik, hogy kerested a megfelelő szóra megfelelőt… tartalmilag is mély,érzelmes, drmáai képeket festettél főleg az első és második részben.
Annyi bizonyos, érzelmeket kiváltottál, kiben ezt kiben azt.
Nekem ez így tetszett, és urald továbbra is hasonlóan a szabályokat:-)
Üdv!H.
Kedves Alkina
Én úgy gondolom, a művészet attól sokszínű, hogy mindannyian sajátos stílusban fejezzük ki magunkat. Részemről előnyben részesítem a rímek, és ritmusok ölelte gondolatokat, már persze, ha verselésről van szó. Ez azonban egy szabad műfaj, ahol, különösen a mai verselési formáknál,a kötöttségek egyre inkább feloldódnak. Természetesen, a verselésre jellemző szabályokat, érzésem szerint, nem lehet a végtelenségig “lazítani”, mert akkor hamar eljutnánk egy olyan egyszerű kifejezésrendszerhez, melyhez, már nem volna szükség tehetségre. Onnantól kezdve pedig, már nem beszélhetnénk “irodalmi alkotás”-ról.
Ha már ennyire belefolytam a magyarázkodásba, akkor talán azt is ideje volna megemlítenem, hogy a versed jól visszaadja a benned kavargó számtalan gondolat örvénylését.
Üdvözlettel Gyula
Kedves Gyula, Hayal, lowcallbus!
Köszönöm szépen a hozzászólásokat, a folyton idézett sorom ellenére olyan ember vagyok, aki tudja hova tenni a kritikát is. Ha jól látom, mind ösztönlelkek vagyunk, és örülök, hogy adtunk itt egymásnak valamit. Én úgy gondolom, hogy az ember olyanná formálja a verseit, amilyen önmaga. Ezért rejt annyi titokzatosságot ez a honlap, hiszen így egymást ismerjük meg. Találkozunk nálatok legközelebb 🙂
Andi
Üdvözlet!
Lowcallbus kollégám tudományos tárgyilagossággal fejtette ki a véleményét eme írásoddal kapcsolatban. Sokmindenben egyet is értek vele.Bár én nem tanultam egyetemen versírást (mást sem), hanem autodidakta módon lépésről lépésre szedtem begybe a versírás alapjait, találtam hibákat a költeményedben. Szándékosan költeményt használtam, mert ahohyan azt lowcallbus is írta, a vers az egy kötött forma, sok-sok szabállyal. Minden más, ami nem vers, az a költemény kategória. Így a szabadvers is az. Ezen a honlapon ne tegyünk különbséget vers és költemény között, mert az vitákra adhat okot.
Visszatérve a költeményedre, megitélésem szerint nem egységes. Olyan, mintha egy közel azonos témakörön belül az összes gondolatodat egybe dobáltad volna. A rímek sem tökéletesek (nincs olyan költő, aki ne hibázott volna!). Hegedűs Géza A költői mesterség című könyvét javaslom olvasásra. Hasznos. Van érzéked a versíráshoz, de a szép kert is gazossá válik, ha nem gondozzák.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Tisztelettel: Tamás
Kedves Tamás!
“Különbözünk, tehát vagyunk.” /Ignotus/
Azért köszönöm. :))
Andi
Szia!
Nekem tetszett. Bővebben később.