mint márványban a finom erezet
úgy lopakszik át szívemen a csönd
elringat karján az emlékezet
s a béke mint gondosan vetett föld
lassú-szépen virágzik ki bennem
beborítva a gondok erdejét
csupa illat íz és fény a lelkem
a csend rám lopja könnyű köntösét
(2004. november 6.)
3 hozzászólás
Üdvözlégy!
Minden tiszteletem a tied! Bámulatosan szép vers. Hálás köszönet érte, hogy olvashattam.
Üdvözlettel: Tamás
Kedves Tamás, nagyon jól esik a véleményed. Köszönöm!
Kedves Tamás, nagyon jól esik a véleményed. Köszönöm!