Sajog láthatatlan sebhelyem:
megint a külvárosba vágyom,
titokban feküdni meztelen
a Narcisszosz-hintaágyon.
Pár füstkarikát eleresztek,
a belváros rút esti körkép:
kövér kurvák húsából esznek
az aktuális mintatörpék.
Szobor nincs, csak a képzelt cövek,
sorozatlövésektől fáj a
Dunapart, kikötők, a kövek,
Európa vérző aortája.
Visszaszorított amplitúdó.
Megszoktuk azt, hogy verni szoktak,
taposni, mint a halni tudó
ellenséget az elbukottak.
Lázadó, rótták fel ezerszer,
s nevettem, mint a bájos asszony,
ereimben öntudat tercel:
örökre földjére ragasszon.
Mítoszok közt szültem meg énem,
mit nekem a sznob ős-nemesek!
Válogatatlanul, keményen
az igazban helyet keresek.
Szívem, ha kellett: repült, ráért,
ma is néha vadonba vágtat,
gyűlöltem a prüdériáért
a mosolygó szalonbabákat.
Két szárny helyett néggyel repkedek
néha kölcsönbe véve Tőle,
hangos vagyok. Ő a csendesebb.
Őröm Ő, ahogy én az őre.
20 hozzászólás
Velős, érzékletes (a 2. versszak különösen "odamondós" :D)! Gyöngyszemek a sárban.
Ismét lenyűgöztél… korkép, jellemrajz, hihetetlen belső erő, az összehasonlítások ereje. Visz, sodor a versed végig, tisztán és olyan nyilvánvalóan fogalmazol, hogy nem marad az olvasóban kérdés, csak a belső film pereg. Nagy tisztelője vagyok a költészetednek, örömmel olvaslak minig.
aLéb
Olvasom a szókimondó sorokat,
az igazságra vetkőztetett szavakat.
Körülöttem lánglelkű szép szellemek,
köszönik az "emlékházi" verseket.
És azt teszem én is.
Kedves Andrea!
Köszönöm, hogy olvashattam, hogy élményt kaptam.
Szeretettel:
Millali
Kedves Andraea!
Én mást nem tudok mondani, mint azt, hogy tetszett. Ez a fogalmazás a számomra egy olyan valami, amit csak csodálni tudok, de magam írni sohasem.
üdv Tóni
A sorozat egyik legszebb darabja.
A mélyebb elemzésekből kiderülhet: mindegyik költőnőre úgy hangolódsz rá,
hogy nemcsak a kifejezéseiket, költői nyelvüket sajátítod el, de életérzésüket, filozófiájukat, értékrendjüket is.
Ebből következik: nem véletlenek a választások.
Ki lesz a következő?
Jaj, nagyon szépen köszönöm Nektek.
TAZ: Szécsi Margit ilyen volt, szókimondó. Idézzem? "Stemplihegyek sokaságában megbélyegezve tökig", meg: "ingyen mozog a segg világ". Vannak, akiknél ez a fajta közlési mód nem taszító, mert nem öncélú. Szécsi Margit ez a kategória.
aLéb: köszönöm. Igyekeztem, és ez most nem amolyan feladat volt. Méltatlanul elfeledetteknek az "emlékháza". Szécsi Margit jócskán megérdemelte.
Millali: Neked is nagyon köszönöm. Lánglelkű, és ezzel a szívemből szóltál. Mi nők, ilyenek vagyunk, lettünk. Lánglelkűek. Magunkban lángolunk.
Tóni: Köszönöm. Én viszont olyat nem tudnék, amit Te tudsz. Ezért (is) jó a különbözőség. Tanít és szórakoztat, szívesen olvaslak.
ZoZ: Egen…ezt (ha gondolod, legyek nagyképű) én is egy jól sikerült darabnak tartom. Mert imádtam Szécsi Margitot írni. Annyira én, annyira hasonló, hogy most, a napló-szerű prózáit olvasva, elképedek időnként: hiszen ezt én gondoltam, én is ilyen vagyok! Ő viszont előbb leírta. Ráadásul az élete amolyan én-ideál is a számomra. Szókimondó, formatartó költészet, abszolút szerelem, fiúgyermek, ezáltal az anyaságom is…szívmélyig hatott. Tényleg annyira jó volt Őt írni, hogy szinte sajnálom, amiért már készen van.
Hervay Gizella lesz a következő. (mennyire meglepődtél, gondolom :))) Félek a dologtól, több szempontból. Egyrészt, munkál bennem a megfelelés, másrészt az élete, a fájdalmai…de ki tudná Nálad jobban mindezt.
Na, most megint adtál olvasnivalót, kedves Andrea!
Nem ismerem Szécsi Margit verseit, de ismét kíváncsivá tettél… és azt, hogy Nemes Nagy Ágnes verseit miattad faltam végig, és kedvencemmé vált, Neked köszönöm…!!!!
Köszönöm!
Kedves Andrea!
A versed kitűnő. Gratulálok. Van annak már legalább harminc éve, hogy
Margit László férjével a tatabányai könyvtárban író olvasó talákozón volt lent.
Molnár Piroska mondta el a hölgy egyik hosszú versét A liliomos bolygót – kiválóan.
Megvallom, nem tudtam venni az adást, s ezt elég udvariatlanul ott el is mondtam.
Nagy László ingerülten reagált: Petőfit sem értették a korában.Nem tudom,
milyen kaliberű költő volt a hölgy. De ez a liliomos hablatya nekem gyengének tűnt.
Uram Isten – hol van már az a nyár…
Szeretettel üdvözöl Attila bá'
Nem ismertem őt, de a versed alapján nem lehetett rossz ember, sőt kicsit a szívembe is lopta magát! Gondolom az ő stílusában íródott. nem véletlenül. De nekem ez így nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Ez nem hablaty.
Csak pár sort idéznék Szécsi Margit A liliomos bolygó című, számomra nagyon lényeges és értékes versből. És csendben kérdem, bármit jelképezzen is, hogy vajon nem ez történt-e, történik-e, a 21. században.
"világrészek belapulnak
súlyától az új Mogulnak,
kész a végső birodalom,
legfelsőbb lény: a liliom.
Ő: az örök-tiszta szándék,
ember-máglyán fehér árnyék,
őrült kezében hatalom,
meggyilkolónk: a liliom.
KI MEGÁLDJA FEGYVERÜNKET,
MEGVAKÍTJA SZELLEMÜNKET.
KI A SZÁNDÉKÉRT KITÜNTET:
A LILIOM GYŐZ LE MINKET."
A tisztaság, az erkölcsi és szellemi fölény ÁLARCÁT magukra véve hányszor és hányféleképpen aláztak már meg jóravaló embereket itt, Magyarországon is, a mindent jobban tudók, a magukat "szép"-nek nyilvánítók, az ezmegaz-ellenesek, a le-fel-meg-átszabadítók. Hadd ne mondjak neveket, se pártokét, se tar pribékekét, mert mindjárt kipenderítenek innen is.
Inkább azt mondom: óvjuk, szeressük, erősítsük egymást!
Kedves Zoltán!
Meggyilkolónk a liliom???
Ez szerintem abszolút ellentmondás.
Szóval fenntartom véleményem erről a versről ma is.
Szerintem sincs nagyobb dolog az emberi világban
a szeretetnél. Üdvözöl Attila
Kedves Irén! Privit fogok írni, mert már régen tervezem. Köszönöm a hozzászólásodat és a méltatásodat. Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet, a Rab Zsuzsa-vers óta tudom, hogy mondani szeretnék valamit Neked, mint műfordítónak. Köszönöm azt is, hogy eszembe juttattad.
Panka: hogy jó ember volt-e? Ajaj…most képzeld el: van Nagy László, a csodálatos, drága Költő, aki elképesztően jó verseket írt, intelligensen visszafogott, viselkedik, satöbbi. Az érdemei vitán felül állnak. Mellette pedig egy ilyen édes csibész, a Szécsi Margit, aki a felesége volt: aki szókimondó, lázadócska, s kellőképpen lököttke ahhoz, hogy első olvasatra megszeresse (nagyon) az ember. Én annyira rokonléleknek éreztem, hogy a mai napig nem bírok szabadulni a hatása alól. Ha akarta, csodalírát írt (A Bibliás tenger), ha viszont úgy akarta, végig hülyéskedett egy komplett verset. Ha viszont éppen azt diktálta a kedve, akkor a komolyságba szőtte a fricskákat. Sőt: mindennek az ellentéte gyanánt, a fricskákba szőtte a társadalomkritikát.
Tehát: komplex volt. Abszolút.
Megmondom őszintén, amikor Attila Bá' és Zoltán disputáját olvastam, NAGYON mosolyognom kellett.
Elképzeltem, mi lett volna abban az esetben, ha Attila Bá' nem a Liliomot, hanem mondjuk A rózsaszínű dzsip c. költeményt hallgatta volna (amely nekem a totális liebling poémám Szécsi Margit tollából), akkor vajon mit írt volna ide.
A Liliommal kapcsolatban: ebben az esetben egy metaforikus jelentéstartalommal bír. Ál-liliom. A tisztaság jelmezébe bújt megrontás, nem kevés cinizmussal. Azért tud ölni, mert liliomnak hitt gonoszság.
Örülök ennek a vélymény-különbözőségnek.
Lehet, hogy Szécsi Margit megosztó?
Erre nem gondoltam, de már el tudom képzelni.
Mindenesetre érdemes Őt olvasni.
Legalábbis én nagyon sokat nyertem és tanultam Általa.
Köszönöm a figyelmet és a méltatást.
Szerintem ez őrület jó lett!
Köszönöm, Szandu 🙂
Kedves Andrea!
Nem ismerem Szécsi Margit verseit (de legközelebb majd keresem a könyvtárban), ezért én csak annyit tudok írni, hogy a versed, amivel rá emlékezel, csodásan megkomponált, gyönyörű rímjeiddel ékesített vers. Én verseidben azokat szeretem, mindig többször is átolvasom, amivel Te remekelsz.
Szretettel Kata
Köszönöm szépen, Kata.
Azt pedig különösen, ha olvasni fogod Szécsi Margitot.
Nem hiszem, hogy bánni fogod.