– N. A. emlékére –
halk a szó és halvány a szín
ami a múlt emlékrésein
otrombán átszökik néha
nyelv száj torok szem
nem mer még sírni sem
csak nyakamon dagad a véna
emlékezem: ittuk a gint
és úgy tettünk mint
kiket semmi nem érdekelne
neked mindegy merre vagy
a plútón vagy föld alatt
egy hálás csillagra lelve
nevetve pár korty után
„haljunk jó korán!”
mondtam és bólintottál – érted
de én maradtam itt
mozdulataid
most hidegen kőbe vésted
csuklódon sosem volt óra
a hülye mutatóra
mégis miért nézett szemed?
már a bolygók járják utad
és új kapukat kutat
halálra vágyott lelked
ezegyszer késhettél volna
sikolt minden perc óra
amit eltemettek veled
köszönj rám ha éppen
a göncölszekéren
elrepülsz álmaim felett
(2004)
10 hozzászólás
Nagyon szép. szinte beleborzongtam a hiányába, pedig nem is ismertem…De másokat igen.
a mostaniak jobbak… de kétségkívül rendes vers ez is! 🙂
Áron
köszönöm Nektek!
Tökéletes. Örülök, hogy újra elolvastam.
Köszönöm az általa kapott élményt.
tökéletesnek nem tökéletes…
de köszönöm:)
………..nem tudok mit írni azon kívül hogy költői és szép…….
huhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
Ismerem az érzést, ami a tolladat fogta a vers írásánál, és csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus a végeredmény. Tényleg. Ahogy emlékezel, az egyszerűen magával ragadja az embert. Köszönöm az élményt.
köszönöm hsz-eiteket…
Attila barátom eleget tett kérésemnek… álmaimban gyakran meglátogat.
Mélyen meghatott versed…