ma is átgondolom minden tettem,
a kis elem még ott volt a zsebben
felkeltem a zsebemből ki vettem.
Ránézve hirtelen arra gondoltam
ha ez az elem most tudna beszélni
én ha én meghívnám őt egy kávéra
ki tudja mi mindenről tudna mesélni.
Bemenve a konyhába az asztalra tettem
kávéfőzőmet a sarokban bekapcsoltam,
és az asztalhoz leülve a kis elemre nézve
kitátott szájjal nagyon elcsodálkoztam.
Megismertem újra ennek a gépnek zúgását
szólalt meg az a kis elem, kicsit elrekedve,
ilyen gépben voltam egy asszonynál két hétig
kávéra kellet vigyáznom, a csészébe engedve.
Meglepődtem azon, hogy a kis elem beszél
eddig még csak egy karó állt szóba velem,
nem akartam hinni, hogy ő is beszélni tud
de csak tovább mondta az a kis talált elem.
Csinos özvegy hölgy vett meg engem Pátyon
élvezni akart minden reggel egy erős kávét
de mint mindent ezen az új, modern világon
eldobnak ha időben nem engeded ki a lét.
Utána még megpróbált egy fali órába tenni
gondolva azt kicsit még el tudom végezni,
de kiürültem és az óra csak lassan ketyegett
nem volt nekem már jogom tovább létezni.
Mivel a munkáról is két reggel is elkésett
mert ki voltam fáradva az erőm elfogyott,
mérgében engem abból az órából is kivett
munkába menve, az autó ablakán kidobott.
Beképzelt ember volt, rendesen meg sem nézett
mert meglátta volna, engem újra feltölteni lehet,
de mivel több pénze volt, mint érzés a szívében
engemet csak eldobott, és helyettem ujjat vett.
Ma már így van a szüleivel is, mindig több gyerek
az helyett, hogy feltöltenék, egy agg otthonba teszik,
ma már az öreg, csak egy kolonc soknak a nyakán
nem csinál már semmit, egész nap csak ül és eszik.