Csalán. Belőle nem maradt,
s a csend se csíp a part alatt.
Tanultam azt a téli fát,
amely ma nyárba érik át,
és benne új alakra lel:
a teste esti akvarell,
megáldom azt, mit kóbor áld:
az alkonyatnak óborát,
a kőmedence most kerek,
de mintha szürke rost-erek
repedve fojtanák meg itt
a szót…ma megtalált megint,
kerestem őt, ki meghatott
és felfedeztem Ekhnatont.
13 hozzászólás
Játékos és mégis komoly verset írtál kedves Andrea!
Tetszenek a rímek, a dallamosság, a frissesség. Gratulálok emlékversedez!
Szeretettel: Alberth
Köszönöm szépen. Ezt a versemet valamiért én is nagyon szeretem. Talán azért, mert NNÁ-t is nagyon szeretem…
Szia Szkít!
Nagyon jók az emlékverseid! Ez is. 🙂
Kellemes olvasmány fantasztikus ritmikával megalkotva.
Gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin.
Nem tudom, miért jött éppen ez.
Január óta kettő verset bírtam írni, a Kyrie-t (Heller Gáborka halálának apropóján, mert fáj)
, és ezt, mert a női emlékház-sorozatból NNÁ egyszerúen nem maradhat ki.
De nem érzem úgy, mégsem, hogy továbbra is írnom kellene.
Már nem, s azt gondolom, marad is így…
Szerintem az "Emlékház" ezen részét eddig még nem olvastam.
Nehéz kiemelni a sok csodás rímpár közül, de azt hiszem, nekem az "alakra lel-akvarell" a TOP 🙂
Nagyon tetszik.
nagyon jó vers. egy időben napi szinten mentem el a ház előtt, ahol NNÁ lakott, és szamárság, de mindig azon gondolkodtam, hogyan tudta őt inspirálni ez a semmitmondó vagy inkább figyelemelterelő környezet. rímfaragó nő sok van, de költőnő kevés.
Köszönöm.
Kevés, de szerencsére van…érdekes, mert az irodalom női alakjai vslshogy amolyan "másodkörösek" maradtak. S talán most alakul az, hogy a feminin irodalmat, mint -talán- különállót, hajlandó elfogadni a szakma.
Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Nagyálmos Ildikó, stb.
Vannak ma is kincseink…
S megkockáztatom: NNÁ nekik is alapmű lehetett, amikor kezdték…
Szépek az erezskedő trocheusok, szép hosszú rímekkel dolgozol, a belső képi világ remek összhangban a formával és tartalommal. Élmény.
aLéb
Nekem ugyan jambusok, de a többivel nincs vitám. Nagyon becsülöm Nemes Nagy Ágnest. Egyik legkedvesebb költeményem J. R. Becher: A hazatérő c. költeménye az ő fordításában. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy létezik a világban még egy ilyen csodálatos fordítás.
Gyönyörű munkádhoz gratulálok. a.
Igazad van Antonius, valóban négyes jambusok.
aLéb
Kedves Andrea!
Még nyáron írtad ezt a csodálatos verset, de sajnos, csak most találkoztam vele, hogy újra föltetted. A rímjeid elragadóak. Nagyon jó verseket írsz, igazi hozzáértéssel. Nem tudom, mi az oka (akább olvastam), hogy ilyen ritkán örvendezteted meg a Napviláos olvasóidat azzal, hogy többször olvashassák ragyogóan jó költeményeidet.
Szeretettel gratulálok, s a közelgő ünnepekre minden szépet, kellemeset és jót kívánok Neked, és a két aranyos gyermekeidnek is
Kata
Köszönöm szépen Nektek.
Drága Kata, írok privát majd, talán holnap.
Én már nem írok verseket, sajnos, az eddigiekből élek, amiket írtam, maximum nyárig. Abbahagytam, makacsul. Kiégtem, vagy valami ilyesmi…
Nektek is Áldott, Békés Karácsonyt, és a Gyerekek (Haramiácskák) is ezt üzenik. A mai napig emlegetnek Benneteket és a Cicát 🙂
Most olvastam el a művedet. Tetszik! Megfogott. Szép időmérték és érdekes koncepció.