Megérkeztünk Faddra,
a Meselakba.
Ahogy beléptünk
a Meseházba,
megérintett
a mese varázsa.
Szembesültünk a múlttal,
a vágyainkkal,
a mese ezernyi csodájával.
Feltöltődött a lelkünk
boldogsággal,
és valami megmagyarázhatatlan
furcsa vággyal.
A saját mesénk
a lelkünkből fakad,
de hogy ez megvalósuljon,
ismerd meg önmagad!
Mert tudnod kell, hogy ki vagy,
Soha ne add fel álmaidat!
3 hozzászólás
Köszi, ez bíztatólag hatott rám!
Az utolsó versszak olyan mint egy szállóige, ezért is fogott meg!
Szépek a rímek, jól olvasható vers, Nekem nagyon tetszett!
És még egyszer: nagyon jó lett az utolsó versszak! 🙂
Szia!
Köszi! Mindenkinek figyelmébe ajánlom Faddon Gáti Mariann Meseházát, munkáit.
Érdemes megnézni!!!!
Sikerült egy kicsit visszaadni a varászlatos hangulatból, de inkább tárgyilagossá vált… az utolsó versszak azért jó, nagyon! Grat!