Abendlied
Augen, meine lieben Fensterlein,
Gebt mir schon so lange holden Schein,
Lasset freundlich Bild um Bild herein;
Einmal werdet ihr verdunkelt sein!
Fallen einst die müden Lider zu,
Löscht ihr aus, dann hat die Seele Ruh;
Tastend streift sie ab die Wanderschuh,
Legt sich auch in ihre finstre Truh.
Noch zwei Fünklein sieht sie glimmend stehn
Wie zwei Sternlein innerlich zu sehn,
Bis sie schwanken und dann auch vergehn,
Wie von eines Falters Flügelwehn.
Doch noch wandl ich auf dem Abendfeld,
Nur dem sinkenden Gestirn gesellt;
Trinkt, o Augen, was die Wimper hält,
Von dem goldnen Überfluss der Welt!
Gottfried Keller: 1819 – 1890
Esti dal
Szemek, drága kis ablakaim,
fényesítsétek aggályaim,
legyenek mindig barátaim
sötétek soha a napjaim!
Egy nap a szem is búslakodik,
és a lelked sem zúgolódik;
a vándorcipőd elkallódik
s a sötét láda lecsukódik.
Még csak két kis szikra pislákol
a két kis csillag beárnyékol,
meginog és kicsit szipákol,
mint a lepke szárnya istápol.
De mig az esti mezőn járok,
s a hulló csillagokra várok;
igyál, ó szem, mint a barbárok,
egy tömött világ vár ott rátok!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Arra kérlek, hogy a német vers szövegét többször olvasd el hangosan,
és ezután kérlek válaszolj arra a kérdésre, hogy minden egyes sor vége
milyen (hosszú vagy rövid, illetve hangsúlyos vagy hangsúlytalan) szótaggal
végződik.
Napvilágos szeretettel üdvözöl a 88-as Attila
Tudod Attila, én a verset, mint már többször is leírtam, az embereknek írom, nem a zsűriknek: Az egyszerű embereknek, akik a megírt verset élvezettel akarják olvasni, a tartalma végett, nem állandóan az irodalmi kánon szerinti hibákat keresni a versben.
Egy bácska munkásból sohasem lesz egy magas színvonalú magyar irodalmár. Evvel én már régen megbékültem, és az olvasóim is?és valahol a mélyben büszke is vagyok rá?üdv Tóni?
Tónikám!
Ahhoz, hogy egy német verset úgy olvassunk el hangosan, ahogy írva vagyon,
a te felkészültséged 100 százalékig elég. Egy “bácskai munkásból” – ahogy magad –
minősíted, igenis lehet “magas színvonalú magyar irodalmár”. Pontosabban lehetett volna, de még ezután is lehetene – igaz, sok, sok tanulással!
A verset korábban Lator László és én is lefordítottam, mindkét fordítás olvasható
a Bábelen. Az én fordításom még a MEK-en is, A világ versekben című kötetem
352. oldalán is elérhető.
Vedd üdvözletemet és fogadd el üzenetemet. A magyar közmondás szerint:
“A jó pap is holtig tanul.” Szerintem csak a jó pap tanul holtig…
Kedves Attila, tudtad nélkül is: “A fején találtad a szöget!” A hitröl beszélgethetünk, de a paporkról nem… üdv Tóni…