Oly fáradt volt létem, s ezernyi
kín gyötört, kietlen, s oly árvult
volt szívem, fájt, egyre fájt élnem.
Helyem nem találtam, s mint
idegen éltem e földön szívtelen
csendek magányán, mint olyan,
ki hontalan, s Isten nélküli
boldogtalan. Óh Istenem!
Emlékszel, hogy kerestelek ott
fönn a messzeség csillagaiban?
Kutatva Téged egednek távoli
szirtjein, szerteszét nézve
ábrándoztam Rólad esteknek
ciripelt csendjein. Mikor becézve
szóltak hozzám a fák, azok a
magas nyárfák! Emlékszel, hogy
susogott a csend? Még ma is
fülembe cseng a hang, magányom
hangja, mint vettem a levegőt, s
zihált velem az est hűvös árnya.
S én arra gondoltam, létezel-e.
Mert a létet mindig is csodáltam,
nem tudtam betelni vele, mi
gyönyörré nevelte bennem a hálát!
Óh Istenem! Emlékszel, hogy
kerestelek? Szívem kietlen húrjain
pengett a dal, magányom dala
nélküled. Hogy vágyott reményem
utánad, oly egyedül voltam ott
még gyermek a Páskó füvén.
S én vártam Rád minden napon
nagyon, még nem tudtalak
magamnak, de hittelek tudatomban,
mégis tudattalan. Mert az voltam,
ki reméltem Benned vágyain a
szívnek, ki akartalak elhinni valódnak
teljes igazában. Úgy igazán hinni
azt, hogy van értelme az életnek
e földön, s nem csak ábránd az, mit
mindig is kerestem csöppnyi létem
gyermekkori, könnyes merengésein.
10 hozzászólás
Keedves Zoltán!
Rögtön azzal kezdem,eddig a legszebb amit írtál!
Egész lényed benne!
Egy Oma,elmélkedés,egy célbaérés!
Kinyitottad belsöd tisztára a fénynek éws csak azután
mész!
Csodaszép hasonlatokban,képekben rejted örömödet!
", de hittelek tudatomban,
mégis tudattalan"
micsoda sorok!!!
Kedves sailor!
Köszönöm kedves szavaidat, s értő szívi világodat!
Mi lehet egy ember életében fontosabb mint, hogy
megtalálja Teremtőjét kinek MINDENT KÖSZÖNHET!?
Minden ember kötelessége lenne ki él e földön keresni
Őt megtalálva Benne a lét célját és értelmét, amiknek
hiánya nem ad igazi meghitt boldogságot az életben.
Persze ehhez nem lehet kényszeríteni senkit, de kell
lenni belátásnak, hogy Isten nélkül nem léteznénk
ha hisszük ha nem. Mert ez nem hiten múlik, ez tény.
Nagyra értékelem jöttödet, s szíved kedvességét irántam,
s verseim iránt!
Szeretettel, Zoli ki üdvözöl Téged!
Nagyon szép,hogy ekkora a hited!
Ma mikor és nem csak ma,az ember minden
lépése a kinti dolgok után megy,mindig
messzebbr magától!
"mindig is kerestem csöppnyi létem
gyermekkori, könnyes merengésein"
Csodaszép!
Szép napot:sailor
üGYELJETEK NAGYON MAGATOKRA1
Hit-vallomás ima a versed, kedves Zoltán!
Belénk van írva a Létező… Mindenkibe. Örülök, hogy olvastalak!
Szeretettel: gleam
Kedves gleam!
Köszönöm, hogy olvastad versemet, örvendve annak,
hogy elnyerte tetszésedet leírt gyermekkori világom
akkori Istent kereső sokszori merengése!
Kívánok sok erőt a mindennapokhoz! Zoli
…írjál sok sok ilyent!!!!
A legjobbakat!
Szép napot!
SOK SOK IHLETTEL.SAILOR
Kedves Zoltán!
A hit nem csak kapaszkodó, hanem elmerülés, kötődés és elkötelezettség. És még sok minden, s talán ettől az összetettségtől olyan szép és magasztos. az igaz hit elkísér egy életen át. Benned mélyen gyökerezik és ez minden szavadból kihallatszik. Hited legyen töretlen, mert a hit élteti a hívőt.
Barátsággal
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon köszönöm olvasásod, s érzékeny lelki világodat e témához!
Valahol mindig hittem aTeremtő létezését, de felnőtt koromba győződtem
meg róla alapos Biblia tanulmányozás után, hogy Neki köszönhetek
mindent, de mindent!
Boldog ember vagyok azért, mert engedte, hogy megismerjem, s én
kész voltam arra, hogy Ő a mindenható hitet neveljen a szívembe.
S én igyekszem e kaott hit szerint élni, mitől oly reményteli az életem.
Mit kívánok minden embernek átélni, mert ennél szebb életem nem
is lehetne mi azóta van, mióta nem hiszem, hanem tudom, hogy van
Isten, kinek csodálatos szándéka van minden emberrel a világon!
Köszönöm figyelmedet, s jöttödet!
Sok erőt a mindennapokhoz! Üdv. Zoli
Köszönjük.
A legmélyebb vágy.
("Isten nélkül árva az ember")
Üdvözlettel Á. E.
Kedves Emil!
Köszönöm jöttödet, s érzéseid mélységét
mit megfogalmaztál!
Kíbánok sok erőt!
Üdvözlettel Zoli!