Miért van az, hogy fáj nagyon,
ha rád talál egy hajnalon
a gondolat, mi fogva tart:
nem állod már a hangzavart.
Magányos vagy és hallgatag,
akár a szikkadó tavak;
körül, elátkozott vidék,
nem énekel a nyitnikék.
A károgó hollóhadak,
a szarka és a vadludak,
oly hangosak; nem hallanék,
ha szólna még a nyitnikék…
20 hozzászólás
De most már megfogjuk hallani hamarosan!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Legyen igazad kedves Fél-X.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, értékeltél.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Minél több alkotást olvasok el ma, annál inkább érzem sürgető szükségességét a Tavasz eljövetelének. Mintha összebeszéltek volna a "Napvilágos" lelkek. Bánat, fájdalom, szomorúság, elmúlás amerre nézek.
Az idő múlása mindig fájdalmas gondolatokat ébreszt, mi által ráébredsz, már nem csak a "hangzavart" nem állod. Az idő múlásával a türelem is fogyóban van. A türelem önmagunk iránt. De hidd el, a magányos és hallgatag időszaknak is megvannak a maga rejtett szépségei. S ha nyitott szívvel fogadod a magányt, s némán hallgatod a csendet, észre sem veszed, s újra átölel a világ. A hangoskodó madársereg pedig ne szegje kedved, a nyitnikék őket is elcsendesíti lágy ölelésével:)
Ez a versed számomra beszédesebb sok más írásodnál. Hogy tudtam, hogy éreztem, hogy a morcika álarc mögött mily sok érzelem rejtőzik. Engedd ki őket a palackból, s meglásd, a magányos percek pillanatok alatt tova illannak.
S ne feledd, amíg gondolataid vannak, sosem leszel egyedül.
Szép a versed, de kéretik most már vidámságot hozni elém, nincs már több zsebkendőm:)
Örülök versednek, mert megint önigazolást nyertem a megérzéseimet illetően. Köszönettel tartozom érte.
Ui: S csak, hogy kicsit kukacoskodjak, ahogy Te magad is szoktál:))))
"akár a szikkadó tavak;" – itt az én meglátásom szerint felesleges a vessző:)) sőt, tovább megyek, szerintem a körül szó után sem kell a vessző, megtöri a gondolatot. S úgy vélem, nem szép dolog a vadludak hátát sem vesszővel csapkodni.)
Hm… de jó érzés, kicsit visszacsíphettem:))))))
Szeretettel Rita
Kedves Sorskerék!
Ennyi időt pocsékolni az én rövidkémre! Köszönöm kedves szavaid, gondolataid.
Örök hibám, hogy sok vesszőt használok, talán azért is, mert a gondolatjel kimaradt az „eszköztáramból”, következésképpen részben igazat adok Neked.
A „tavak” után, szerintem, kell a pontosvessző. Akár pontot is tehettem volna.
A „körül” után is indokoltnak tartom, mert lélegzetvételnyi időt ad arra, hogy körbetekints, meggyőződj arról, hogy nem hülyeséget beszélek. (Vagy mégis?)
A vadludak hátáról valóban nem hiányzik.
Így gondolom, és nem vagyok biztos az igazamban.
Köszönök mindent, a kritikát különösen.
Üdv. a
Csak egyetlen gondolat…
"akár a szikkadó tavak
körül elátkozott vidék" – ez egy gondolat. Hisz a szikkadó tavak körül elátkozott vidékhez hasonlítod a magányosságot és hallgatagságot. Már pedig, ha egy gondolat, felesleges a vessző. No, de nem verset elemezni jöttem:)))
Kikérem magamnak az "idő pocsékolást"! Úgy hiszem, a napjaim talán legtartalmasabb részét töltöm itt veletek, munkáitok olvasásával. S ha Te, Ti nem érzitek elpazarolt időnek, hogy írjatok, s ide feltegyétek, hogy lehetne részemről kárba veszett idő, hogy olvasom őket, s ringatom a lelkem soraitok által?
Legyen szép a napod. Szeretettel Rita
Értem én, hogy mi okoz félreértést. Én nem úgy gondoltam, ahogy Te értelmezed, hanem:
„Magányos vagy és hallgatag,
akár a szikkadó tavak;” Kiürültél, nincs víztükör, csak iszap, üledék és pont. (esetleg pontosvessző)
„körül, elátkozott vidék,” stb. Ha körbenézel, ott sem találsz „kapaszkodót”, semmi vigaszt adó, reményt keltő, jelenséget.
Ennek ellenére a versem (ha ugyan az) gyengeségét mutatja, hogy jogos felvetéssel szemben, magyarázatra szorul.
Ismét csak köszönöm a figyelmet, a törődést. a
Ne bolondozz már:)
Mit hogy kell értelmezni benne, leginkább az tudja, aki megalkotta. S való igaz, én is tévedtem. No de ki tévedhetetlen?
Szusi hozzászólása sokat segített, erősítette az általad leírt értelmezést. A "körül" zavart meg engem, de már tökéletesen értem, mit szerettél volna érzékeltetni.
Versed gyengeségét? – ugyan. Vitába kell szálljak veled, ez nem a gyengeségét mutatja. Te írtad, megalkottad, én olvastam. Inkább mutatja az én hozzá nem értésemet, avagy más meglátásomat. De bízom benne, lesz ez még sokkal kerekebb is részemről:) Legalább olyan kerek, mint az, hogy írásod igenis vers. Neked aztán igazán nincs miért kishitűnek lenned!
Szeretettel Rita
Szia!
Valami hasonlót érzek én is, mint amiről versedben írtál. Aranyos madár a holló is, de valahogy mégis a cinke kedvességére vágyunk. Éppen tegnap merült fel bennem a gondolat, amikor egy varjú a cinkegolyót dézsmálta – időnként lop egy-egy falatot a cinkéknem szánt eleségből – , hogy azért kergessem el, mert ő egy kicsit nagyobb állat? Attól még ugyanolyan éhes. És nem kergettem el. Visszatérve versedre, a magány és fájdalom mögött mélységes vágyakozás érződik a tavasz iránt. Most már muszáj eljönnie.
Szeretettel: Eszti
Számtalanszor érzem úgy, hogy a hozzászólás jobb, mint az „alkotás”.
Most is ez a furcsa helyzet ált elő.
Én sem teszek különbséget, minden élőlénynek csak egy élete van, s ha van ami törődést érdemel, az, az élet.
Köszönöm Eszti a figyelmed, értékelésed. a.
Kedves Antal!
Nagyon szép a vers, remekül kifejezi a magányt, a télvégi hangulatot, és a vágyat a fény, a tavasz iránt. Bár most még esik a hó, de hamarosan jön a kikelet, és szólni fog a "nyitnikék".
Üdv.: Zagyvapart.
Ugyan nálunk nem esik a hó, gyönyörű verőfényes nap van, de barátságtalan, hideg szél fújdogál, aminek semmi tavaszillatát nem érzek. Persze nem adjuk föl.
Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám.
Üdv. a
Magányos vagy és hallgatag,
akár a szikkadó tavak;
Az ilyen hasonlatokért élek-halok!
Köszönöm kedves.
Kedves Antal!
A magány mindent elvesz, nem hall és nem lát az ember. Hiába a nyitnyikék…
Lemondás van a versedben, unott, fásult sóhaj, mely csodát remél titkon.
Szép!
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen Pipacska a tartós figyelmed.
Üdv. a
Értem én Testvér, annyira locsogós lett ez
a világ, hogy a cinegét már meg sem
halljuk. -de azért vannak, akik hallgatják!
remek a versed!
ruca
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmed. a
Még búskomorsága ellenére is magával ragadó a dallama, a ritmusa. Öröm az ilyen verset olvasni:)
Üdv: Klári
Kedves vagy. Köszönöm.
Üdv. a