Rossz álom zavarta meg hajnalom,
s iszonyodva űzött át az ébredésbe,
míg az elfüggönyzött ablak mögött
tejszínné sűrült a homály tejfehére.
Tűnődtem, miféle múlt szakad fel
e rémes látomások képsorain?
Vagy holnapomról foszlik a lepel,
s mutat túl a ma apró-cseprő gondjain?
Mellettem az ágy bal oldala egy
másik álom vizén süllyed-emelkedik.
Majd az óra ismerős sikollyal
harapja át a reggel gyönge ereit.
6 hozzászólás
Meglepődtem, főként a záró kétsoron, bár az előkészítés simán indokolta. Megyek a következőhöz :-).
aLéb
Miért lepődtél meg? 🙂
Nagyon erősen sötétbe viszed, inkább az ironikus megközelítéseket éreztem mondig a sajátodnak. Mire gondolok? "Rossz, iszonyodva, elfüggönyzött, szakad fel, rémes, foszlik," és az "ismerős sikollyal harapja át a reggel gyönge ereit" . Persze, világos, miért ne írhatnd meg így, ha így akarod, de azért engem meglepett :-).
aLéb
Rémálom volt, azért lett ilyen sötét 🙂
Nekem ez nem a megszokott Netelka, alébnek lehet igaza, talán túl sötét, számomra a megfogalmazás is sok, nehéz, bonyolult. De persze jegyzetnek nagyon jó!
Üdv, Poppy
A sötétséggel egyetértek, hiszen rémálomból ébredve írtam… Bonyolultnak nem gondolnám, de ahogy érzed 🙂 Köszönöm az olvasást, kedves Poppy 🙂