Az ifjú Ferences barát
egyedül ül a kolostorban,
egy régi varázskönyvet olvas:
A pokol kényszerét, titokban.
És amikor éjfélt üt az óra,
már nem tudta türtőztetni magát,
elsápadt ajkakkal hívta
a túlvilág hatalmát.
Ti szellemek! Hozzátok fel a sírokból
nekem a legszebb nők holttestét,
éllesztjétek fel erre az éjszakára
hadd legyen nekem egy szép estém.
És kimondja a szörnyű mantrát
és kívánsága beteljesedik,
a szegény meghalt szépség megjön,
testét fehér lepedők fedik.
Szomorúan néz. A hideg melléből
fájdalmas sóhajok vésnek.
A halott a barát mellé ül,
szótlanul, egymásra néznek.
Fordította Mucsi Antal
Die Beschwörung
Der junge Fanziskaner sitzt
Einsam in der Klosterzelle,
Er liest im alten Zauberbuch,
Genannt der Zwang der Hölle.
Und als die Mitternachtstunde schlug,
Da konnt' er nicht länger sich halten,
Mit bleichen Lippen ruft er an
Die Unterweltsgewalten.
Ihr Geister! holt mir aus dem Grab
Die Leiche der schönsten Frauen,
Belebt sie mir für diese Nacht,
Ich will mich dran erbauen.
Er spricht das grause Beschwörungswort,
Da wird sein Wunsch erfüllet,
Die arme verstorbene Schönheit kommt,
In weißen Laken gehüllet.
Ihr Blick ist traurig. Aus kalter Brust
Die schmerzlichen Seufzer steigen.
Die Tote setzt sich zu dem Mönch,
Sie schauen sich an und schweigen.
Heinrich Heine