– halandzsavers –
Monyék szottyan lágyan,
bent pozslák zeng.
Bényék ülnek hárman,
egy zombor peng.
Zombor hangja mántor,
zsázsva rí,
messze-messze csámbor,
haza hí.
Hej, te pöndör világ!
– vartyan fel egy bénye.
Szontyorjában virág..
El, pozsályba véle!
S míg pillog a dány,
körötte megannyi cincó,
elsurmodik a péle,
s zizzen a vorinyó.
4 hozzászólás
Hát ez nagyon tetszett!!! Olyan, mint a töttyölt-ratyli receptje. Mintha a számunkra semmitmondó szavaknak óriási jelentőssége lenne. Bennem egy kora esti falusi, népies, természeti kép jelent meg.
Igen, szerintem a szavak hihetetlen hangulatfestésre képesek, még az értelmetlen halandzsavak is 🙂 Örülök, hogy tetszett, köszönöm 🙂
Az "Ezt olvasta már?" kérdésre nem tudtam igennel felelni, de nem csak ezért "tévedtem" ide. Már a vers címe megmosolyogtatott. Figyelemfelkeltő. 🙂
Nagyon tetszik!:)
Üdv.: Mariann
Köszönöm, örülök, hogy tetszett :)) Erika