Furcsán nesztelen ma a város.
A hó elnyeli az autók zaját,
s megállítja az időt álmos
betűivel egy tavalyi plakát.
Új esztendő ébred a
szilveszterbe részegült utakon,
hosszú volt az az éjszaka,
s most szinte fáj e rideg nyugalom.
Hisz’ nyelvünkről alig illant
el az utolsó pezsgőbuborék,
szívünkről és poharunkban
épp csak az imént olvadt el a jég –
lassacskán helyére kerül
az óév, s vézna ajándék gyanánt
a naptár könyörtelenül
ránk kiáltja a sivár januárt.
9 hozzászólás
Érdeklődéssel olvastam versedet. Tetszett, ahogyan megemlékezel az óesztendőről és átlibbensz az újba, annak is januárjába. Tetszett a versed, csak az a kérdésem: miért sivár a január?
Szia!
Valóban furcsa ez az állapot. A január jön, megállíthatatlanul, és bár néhol még ránk kacsint az óév, valójában már az újé a főszerep. Nagyon szépen festetted le, igazán szeretem a képeidet. Nagyon tetszett, gratulálok!
üdv, macs
Kedves Netelka szép óév búcsú, lehangolt január váró. Bár ehhez a januárhoz nelem sincs sok kedvem.
Versedhez gratulálok. 🙂
De nemsokára itt a február, a március, aztán a tavasz.:) Szerintem az a aszép a télben, hogy utána tavasz következik, meg persze még sok egyéb szépség is van benne …
Nagyon hangulatos, szép vers, Netelka, gratulálok: Colhicum
Kedves Netelka!
Versed szép…és elgondolkodtató…
… én arra jutottam: új év, új remények…
Szeretettel kívánom Neked is!
Gyömbér
Kedves Netelka! Nehezen klimatizálódom én is az új évhez, az ünnep fényéből nehéz kilépni…mert ott jó meleg van..nagyon tetszett a versed, átéreztem:)
Gratulálok!:)
Nagyon köszönöm mindenki elismerését 🙂
Kedves Kata! Talán azért annyira sivár nekem a január, mert minden hihetetlenül pőre, engem nem dob fel a havazás (még hógolyózni se szeretek), és túl hirtelen jön ez a hónap a decemberi alig-múlt ünnepi hangulatra. Valahogy a mélybe ránt túl hirtelen.
Ez igen! Naggyon jó vers! Szinte szárnyalha suhantam végig rajta. A címben s a sorokban rejlő apátiát is megcáfolva:-))
Köszönöm az elismerést, kedves Sonly 🙂