József Attila: Születésnapomra

József Attila:
Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a “Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

“Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén” –;
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!

÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷

For My Birthday
(by Attila József)

Today I have turned thirty-two.
A fancy poem, whoop-de-doo,
surprise!
A prize

from me, to me, if I just may
deliver in this small café—
a booth
o’soothe.

Thirty-two years will not return,
how did they leave the wage I earn
so low?
So lo!

Could’ve been an honoured teacher,
not this native warbling creature,
unclad,
junk lad.

But at the university
I was sent down by a petty
master
laster.

‘Got No Father’, by the lay kid
to be lectured, gave his naked
sabre
labour:

to defend from me the nation!
My mind’s pleading for citation
(a screed
indeed):

“As long as I’m sane and in biz,
no place shall have you teach”, did his
babble
rattle.

A poet’s grammar studies dent;
Mr. Anton Horger—content?
Add ‘glib’
ad lib!

Though into classrooms disallowed,
my entire people I’m about
to reach
to teach!

(English translation by Gyula Takács)