Két ősz-öreg nyárfa áll az út jobb, és bal oldalán.
Épp egymással szemben,
több százévnyi csendben.
Reménytelen csendben.
Mindörökre elválasztva látszanak a felszínen.
Mégis vannak álmaik,
s összeérnek szálaik.
Földalatti szálaik.
Láthatatlan ölelkezés halhatatlan szerelmük.
Levetkőznek télen
s reszketnek a szélben.
Életoltó szélben.
Túl bölcsek ők már ahhoz, hogy féljenek a haláltól.
Hisz nem is olyan régen
ott jártak az égen.
Végtelen nagy égen.
Köztük van egy út. Vagyis hát, emberrakta kőlapok.
Tudták jól, de így is
megszülettek mégis.
Újrakezdték mégis.
Merre visz ez út vajon? Halad? Pedig csak helyben áll.
Földre festett kép, és
eltapossa lépés.
Végtelen sok lépés.
Ami őket elválasztja, másokat tán összeköt.
Tudni kell, hogy néha
hosszú ám a séta.
Életút a séta.
Senki nem segít nekik, csak a föld adja mindenük
s esőt hoz a szél is.
S megszülettem én is,
hogy lássam őket én is.
4 hozzászólás
Le a kalappal, katartikus élmény! A forma igen különleges, ötletes, szelíd lesz tőle az egész. A tartalom meg egyszerűen lenyűgöző.
Gratulál Gábor cimborád.
Köszönöm az arcpirongató dicséretet, de vedd csak vissza még a kalapod, hisz messze még a nyár, nemde? 🙂
Üdv: Bálint
Kedves Bálint!
Valóban szokatlan a forma, s első pillanatban azt hittem, szóismétlést látok:) Aztán gyorsan ráeszméltem, annál sokkal többet!
Igen, a tartalom magával ragadott engem is. Én is sok mindent látok jártamban-keltemben, de Te most felülmúltad a látásomat:)
Tudod, örülök, hogy megszülettél Te is, mert általad én is láthatom másként is az öreg nyárfákat. Köszönöm Neked.
Szeretettel Rita
Kedves Rita! Ha a Margit-szigeten jársz, a centrumában van egy park, fehér padokkal az oldalán. Ülj le, és meglátod te is a két öreg nyárfát az út jobb, és bal oldalán. Valóban katartikus élmény! Érdemes meghallgatni e látványt!
Szeretettel Bálint