Az élet fáját
kivágták. Hóhér fejszék
csattogásából
pusztító eszmék
születtek, majd meghaltak.
Sok emberöltő
fölött őrködő
sugár zárja karjába
a mindenséget.
Most még pislákol,
de lassan felkínálja
magát a szélnek,
vagy szárnyaikkal
oltják üzenetvivő,
sebes angyalok?
Ki tudja. Hallgat
az Úr lelke. Lehelet
könnyű a tudat.
Fekete lyukba
menetelnek az órák:
létjogosultság.
(Ezért versenyez
az elkallódott idő?)
És megvalósul,
alakot szaggat
a megnyilvánulatlan:
átalakulás.
2 hozzászólás
Mintha Radnótit olvasnék, olyan hangulatot kelt bennem! Súlyosan zuhannak a szavak, mint kőzápor a hegyi ösvényre: "…szárnyaikkal oltják üzenetvivő sebes angyalok" Klassz nagyon. Tetszik! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Érdekes, a Radnótival való hasonlat. Ez most belemagyarázás részemről, de szerintem Ő éppen egy véső helyzetben élte meg a kezdetet, az újjászületést.
"Az élet fáját kivágták.
…
És megvalósul,
alakot szaggat
a megnyilvánulatlan:
átalakulás."
Köszönöm, hogy ovastál!