Én nem írok kivándorlós verset,
a trendet ebben sem követem,
hisz’ odakint se hordanék nercet,
s ott se lenne más a szerelem.
Ott nem ismerik Erdős Virágot,
s nem tudják, ki a Kollár-Klemencz,
ott is nyílnak és hervadnak álmok,
él arra is sok száz Emerenc.
Jó nekem itt e kis kócos ország,
a jólfésült szomszédok között.
Bárhogy éneklik, hasztalan mondják,
elvihetnek mindent: nem költözök.
16 hozzászólás
Kedves Netelka!
Tetszik a bátor kiállásod, pedig mily sokan vándorolnak el a megélhetésért, nem kalandvágyból,ez pedig nagyon szomorú.
Szeretettel: Ica
Kedves Netelka!
Nagyon kerek a versed.Jó volt olvasni!
Szeretettel. Ágnes
Köszönöm, kedves oroszlán, és kedves Ági 🙂
De jó! Iróniájában is szeretet van, szorosra fognak a képek, a felvett jellemzők, és sajátos bája van a versednek. Dacos, de kellemes bája.
aLéb
Voltaképpen Erdős Virág "Ezt is el" c. versére valamiféle válasz – nem ellenkezem a versével, csak másként állok a témához 🙂 Köszönöm!
Erika
Az a jó ebben, hogy mindenkinek igaza van. Illetve, mindenkinek van igazsága. Én gondolatiságában Radnóti Nem tudhatomjával állítanám párhuzamba. Megkönnyeztem, bár megértem és elfogadom a másik oldalt is.
Köszi.
Poppy
Köszönöm a könnyeidet, Poppy 🙂
Nagyon jó vers: érzelem- és gondolatgazdag, kis iróniával, kritikával, nagyszerű!
üdv.K,
Köszönöm szépen!
Kedves Erika!
Szép dolog ragaszkodni a hazához, még akkor is, ha illetékes gazdái nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy az embereknek itt – ha nem is pompásan, de tisztességes körülmények között – élni lehessen, ahol nem létminimum alatt él majd' a népesség fele.
S én is, minden küzdelem és nehézség ellenére, nem tudnám itt hagyni a hazámat, ahol születtem, nevelkedtem és élek, ahol már most nem először kell súlyos gazdasági nehézségekkel megküzdeni.
Nehéz a kérdés. Itt élni, vagy máshol jobblétet keresni? Azokat is megértem, akik úgy döntenek, hogy gyermekeik eljövendő életének biztosítása érdekében itt hagyják hazájukat.
Szép verset írtál – melyben tulajdonképpen a hazaszeretetedet mondtad ki.
Ezt tisztelem benned.
Szeretettel: Kata
Kata, én se vagyok már mai gyerek, de a 49 évem alatt még soha senki idejében nem volt kolbászból a kerítés, és most sem érzem, hogy bármivel is rosszabb lenne, mint mondjuk az átkosban. Sőt. De majd erre is az idő és a történelem ad választ, valószínűleg nem mi, akik benne élünk 🙂
Köszönöm értékes értékelésed 🙂
Erika
Annyira igaz minden szavad! Az ember ott boldoguljon, ahová született. Nem véletlen, hogy itt vagyunk otthon. Remek verset írtál erről a súlyos témáról, gratulálok.
Klári
Köszönöm, kedves Klára!
Anno, (abban a korban, amit most néhányan (?) visszanyafognak) AK géppisztollyal lőttek volna rám, ha megpróbálom elhagyni a hazám. Mi több, volt 27 hónap az életemben, amikor egy felszólítás, majd egy figyelmeztető lövés után nekem kellett volna lelőnöm a tulajdon testvéremet is, ha megközelítette az államhatárt és az állj, felszólításnak nem tett volna eleget. Most, hogy kitárult a világ, ott tanulhatsz, ahol akarsz, ott bontakoztathatod ki a tehetségedet, (ha van) ahol tetszik, megjelennek az ügyeletes „siratóasszonyok” a jól ismert sirámokkal. Az agyukig nem jut el, hogy ez a szabadság egyben LEHETŐSÉG, amivel pl. a lengyelek, szlovének, románok stb. sokkal nagyobb arányban élnek, mint mi magyarok.
örülök a munkádnak és nagyon becsüllek érte.
Üdv. a
Köszönöm szépen 🙂
Köszönöm!