Voltam „Szonettek Hölgye”, meglehet,
egy rész belőlem mindig az marad,
megéltem immár harmincnégy telet,
a bizonyságom mégis talpalat.
Rím és ritmus fogságába rejtve:
önként vállalt rabság, szent teher,
az utolsó cseppet is lefejte
a csalódás. A mindent vette el.
Töredezett lírám volt, lefagyott,
de játékaid életre hívtak,
mert azt hittem, mögötte te vagy ott,
színek között lettem végleg színvak.
A ritmusok most összeugranak,
körém szorítják fojtó présüket,
de legyek inkább roncsra gyúrt anyag,
mint mi most vagyok: béna és süket.
Belőlem mától nem lesznek dalok,
s ha Isten tényleg látja lelkemet,
amint egy verssort halkan mormolok,
abban a percben végleg eltemet.
29 hozzászólás
Remekmű, mint mindig… na de a téma? :((
Köszönöm.
Nos, mostantól olvasó státuszba helyezkedem.
Vannak ilyen döntések az ember életében.
Amikor már nem érdemes.
Kedves Andrea!
Döntésed sajnálom, de elfogadom.Minden jót neked.
Szeretettel:Ági
Szia Andi!
Kár volna egy ilyen tehetséget eltékozolni a hallgatásra!
Lehet, hogy egy időre el kell vonulnod a csendbe, hogy feltöltődj, de soha ne írd, hogy soha, én nem hiszem, hogy be tudod tartani.
Nem hiszem, hogy történhet olyan csalódás, mely a tehetséges alkotó tollát eltörheti!
Sok erőt, és hidd el, nem érdemes búcsúzni!
Brilliáns ez a versed, ilyen színvonalon nem sokan tudnak költeni.
Üdv.:Tamás
Szia!
Sajnálattal olvasom döntésed! Nem is értek vele egyet!
Miért? A miértekre keresem a választ!
Szerintem kár lenne,ha befejeznéd az írást!
Ez egyfajta hobbi! Ön kifejezés stb..Sorolhatnám még!
Gondold meg és át még egyszer,mit nyersz vele,ha befejezed? Illetve,mit vesztesz….
Ha abba hagyod olyan mintha egy részedet akarnád megölni! Ezt nem szabad! De tényleg!
Nem szokásom ilyeneket írni senkinek! Akik ismernek itt tudják jól,hogy nem vagyok éppen a legkedveltebb ember! De látod téged sokan kedvelnek,elismernek,szeretnek!
Mi más kellhet még? Minden megvan amiért érdemes írni!
De legfőképpen önmagad miatt!
Szia Andrea!
Kivülről olvastam versedet, és csak-csak, még melegében bejöttem ide Hozzád! Hiszem, amit írtál az egy elhatározés. Biztosan megelőzte sok vívódás ezt az elhatározásodat. Sajnálom. Sajnálom, ugyanis, azon kevés költőnők közé sorollak, aki úgy bánik a szavakkal, rímekkel egyáltalán a költészettel, hogy ritka. Ez az én szerény véleményem. Ez a versed, bár témában fejbekólintott, valami csodálatos. Az utolsó verszakot amikor olvasom végigfut rajtam egy borzongás olyan csodálatosan írtad meg. Gratulálok! Nem búcsúzom, engedd meg, mert titkon várlak vissza!
Szeretettel ölellek:Marietta
Szia Andrea!
Tudom még napokig fogok rágódni a verseden.A döntéseden.
Remélem egyszer talán visszatérsz.A remény hal meg utoljára.
Szeretettel:Ági
Szia Andrea!
Tudom még napokig fogok rágódni a verseden.A döntéseden.
Remélem egyszer talán visszatérsz.A remény hal meg utoljára.
Szeretettel:Ági
Na ne vicceljünk mán…ez annak is rossz!
Ha Te nem írsz többet, mit szóljon az, aki csak amatőr szinten műveli…?
Kedves Andrea!
Mindig is tiszteltem a költészetedet. S tudom, amikor az ember verset ír, akkor van az emberben egy bizonyos belső hang amit szavakba önt. Van, hogy ez a belső hang, ezek a belső mély érzések néha olyan fájók tudnak lenni, hogy úgy érzi az ember, hogy nincs tovább, mert amit éppen akkor érez az olyas valami amit belül tud, ugyanakkor papírra képtelen leírni.
Tudom, voltam én is ilyenbe, nem firtatom, nálad mi hozta elő, ugyanakkor teljesen átérzem minden sorát, és most inkább nem is biztatlak, inkább kívánom szívből, hogy az a belsőhang úgy szóljon, mint annak előtte, azaz változzon az az érzés, amit ez a fájóan szép verset és annak mondandóját eredményezte.
szeretettel-panka
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm.
Volt már átmenetileg hallgatás, krízis, vagy valami olyasmi, akkor azt hittem, nem fogok tudni írni többé.
Ez most inkább fogadalom.
Amelyet betartok.
Megpróbálva lezárni egy szakaszt.
Szia Szkít! 🙂
Eme Napvilág oldalon két példaképem van, az egyik te magad. Azt hiszem, hogy döntésednek komoly oka van, nem is próbállak befolyásolni, de azt tudd, hogy mit gondolok rólad!
A mai magyar költészet gyöngyszemét ismertem meg benned, ami nem csak az irodalom terén, hanem emberileg is érvényesül. Számomra ez kerek és egész. A tanulni vágyóknak példakép mindkét szín, mert költészetet művelni emberként… csodálatos. 🙂 Ezt kaptam tőled, ezt viszem tovább, s remélem, hogy adhatok neked elég energiát a holnapokhoz.
A versed kiváló, de azt hiszem, most nem erről kell említést tennem, hanem inkább arról, hogy kincs az összes műved, példamutató. Emberséged és kitartásod nekem ösztönzést ad.
"Porban, csillagokban"? Így ismertelek meg, számomra ez a koszorú etalon. 🙂
Vigyázz magadra, Szkít, bár mélyen hiszem, hogy a gyökerek által találkozunk még. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Andrea!
Egy francia gondolkodó sorait üzenem:
" Az akaratnak, akárcsak az étvágynak, szünetekre van szüksége. "
Mindent lehetséges jót kíván Attila bácsi
Kedves Andrea!
Soha ne mond, hogy SOHA!
Tudom milyen a "válság" állapot és hidd el ez is elmúlik, mint minden…
Némi türelem és az idő múlása meghozza gyümölcsét…
NAMASTE!
Szeretettel: Tünde
Kedves Andrea!
Nem tudok mit mondani. Szívem szerint marasztalnálak, de ha te így döntöttél, akkor el kell fogadnom. Talán úgy hozza a Sors, hogy még visszatérsz közénk. Ha ez mégsem történik meg akkor sem lesz gond, hisz minden bizonnyal sok örömmel fogsz visszatekinteni az elmúlt költői korszakokra, mely talán így pompásabbak fognak lenni, mintha továbbra is írnál. Az idő mindent megszépít!
Üdvözlettel: Oratus
Kedves Andrea!
Valami költőcske féle vagyok, de most szavakat megfelelőeket nem igen találok!
Ha azt írom, hogy szomorú vagyok nem fejezek ki mindent vele! Örülök, hogy megismerhettelek, mint költőt, s mint egy nagyszerű embert!
Bármi legyen az ok, tudd minden jóra fordul! Ma még vannak tragédiák, de van valaki aki megalkotta a mindenséget, Ő mindent lát, és mert szeret jóvá fog tenni minden rosszat! Csak ki kell még egy kicsit tartani, már közeledik a szbadulás napja! Fel a fejjel! Szebb napokat kívánunk! Gabi, Zoli / GaZo/
Bernard Shaw mondott valami ilyesmit: A dohányzásról leszokni egyszerű dolog. Én magam is leszoktam vagy százszor.
Vagyis nem hiszek Neked. Ezt nem teheted. Vétünk mi eleget az irodalom ellen, Te nem teheted.
Gratulálok a munkádhoz. a
Andrea – meg sem tudok mukkani, csak annyit kérdek:
M I É R T ? ? ?
Levelet írok
Szeretettel: Kata
Nagyon szép vers. Szomorúság szülte és elkeseredés. De tán nyitva kellene hagyni a kaput. Az érzelmek és a versek ha jönni akarnak, úgy is utat találnak maguknak…
Köszönettel: G.
Én ilyen szépen búcsúzni nem tudok.Néha még visszatérek elolvasni ezt a versed.
Szeretettel:Ági
Andrea, Kedves!
Azt mondják, hogy lélekben is lehet találkozni, hát ma, e versed után "mélyen szállva" találkoztam veled: megérintetted s megérintettem a lelkedet. Nem a szívedet, nem!- az törhető, de a lelked és a szellemed, rejtőzködve mást mondott: időt kértek, életidőt s tudom magadnak és nekünk is meg fogod adni. Addig is velünk leszel s mi veled leszünk, mert most, néked, mint egész embernek, erre van szükséged. Teljesen és tökéletesen olvastalak, nem a fönti versedet, mert az csak most született töredék– benned a négy elem küszködik egymással: a szív, a szellem és a lékek az egyedüli ajándékkal a természet győzködi egymást.
Igazat mondok, amikor megmosolyogtam a fönti, bravúrosan megírt versed éppen, hogy csak érintett témáját. Benned most olyan erők küzdenek, amely után, amelyből új-magadként térsz vissza a kijelölt utadra és közénk is. Hiszek benned, hiszem, hogy így lesz.
Szeretettel, Inda.
Kedves Andrea, remek ez a vers, nagyon tetszik! De ne gondold komolyan! Írj, írj, írj! Ilyen remekműveket.
Szeretettel Gratulálok!
István
Ez gyönyörű… Ha valóban ez lesz a fináléd, annak nagyon szép és igaz, ha meg mégis fölfakad újra az a bizonyos forrás, ne rejtsd a fiókba!
Eldobni a szépen szóló lírát
meddőnek hagyni múzsacsókokat
lehet, de kár. Önmagadban írd át
úgy is, ha fáj, mert tudom, nem szabad…
aLéb
Kedves Andrea!
Azt írod,hogy olvasó státuszba helyezkedsz. Olvasni nagyon jó! Annyiszor előfordul velem,hogy amit más tollából olvasok magaménak érzem. Gyakorta voltam így a Te írásaiddal is. Versed végén egyezkedni próbálsz Istennel. Ő valóban látja azt is amit csak gondolunk, amit magunkban mormolunk. Azt hiszem minden gondolatunk helyet keres magának a végtelen időben, az örökkévalóságban. A Te kimondatlan " töredezett lírád" aranykeretben foglal ott helyet. Én nem kérlek,hogy ne tedd. Tedd ahogy jónak látod, de tudd, – a gondolatnak is óriási ereje van. Aztán ha a zsák újból megtelik rímes dallamokkal, és nem férnek el ott belül, akkor engedd szabadjára, hiszen nem tehetsz mást, ha nem teszed, azzal vétkezel.
Szeretettel üdv:Vali
Csak pár kilóméterre vagy tőlem-ne mondj ilyeneket, nem lesz baj a telek
számával,majd meglátod!! Szorítok neked-ilyen közelről ez is segíthet.
A vers pedig olyan, mint egy csillagszületés,Andrea. Csak áll és néz az ember
a gyönyörűségtől.
Üdv.innen a közelből:ruca
Andrea,
várom a következő versedet.
Szeretettel
Emese
Tényleg köszönöm Mindenkinek.
Nem úgy helyezkedem olvasói státuszba, hogy töröltetem magam, aztán visszaregisztrálok olvasóként, mert dehogy. Ez az egyetlen oldal, ahol jelen vagyok, amelyet annak idején kiválasztottam, mert TUDTAM, hogy szeretni fogom. Igazam lett. Olvasok folyamatosan, s ha leírásra váró gondolataim támadnak, úgyis jövök. Mert a sok oldal közül a Napvilág bizonyult a legbékésebb, leginkább szeretettel teli portálnak. Verset nem írok, ez valós. Ennyi elég volt.
Kár ,hogy csak most találtalak meg…
(Arany is azt írta leteszi a "lantot" és mégse tette le, remélem te is meggondolod magad:)
Üdv:Pityu