Egy régi fotó. A sárga túl sárga,
az ég is makulátlan és hamiskék.
Jól állhat neked most az idő sármja –
borostyánba zárta arcodat a kép.
Ahogy felfogást, úgy emlékeket sem
tudok zsebpénzre váltva lecserélni.
Hiába vándorolt máshoz a szívem:
bevésődtél. S ma nincs dolgod, csak lenni.
4 hozzászólás
Neti, mi van veled?
aLéb
Velem minden rendben, köszönöm kérdésed 🙂 Vagy annyira rossz ez a vers?
Kedves Netelka!
Nosztalgikus vers.Nekem ez a sor tetszik a legjobban.Ahogy felfogást, úgy emlékeket sem
tudok zsebpénzre váltva lecserélni.Biztos azért mert szerintem is így van többnyire.
Ági
Köszönöm az értő olvasást, kedves Ági 🙂
Erika