a Tiszán Pecelló felé,
egy úgynevezett ló strand,
ott a nagy Tiszán fölfelé.
Minden vasárnap délután
a város apraja-nagyja,
lovakkal, kutyákkal együtt
az otthonát cserben hagyta.
A kocsi tele pakolva
sok-sok jó ízes falattal,
lovak előre örültek
's oda vidáman szaladtak.
Ott kinn a hosszú lóstrandon
ember, állat együtt fürdött,
szegény és a gazdag paraszt
egymás ellen nem küzdött.
Csekély vízben lubickolva
gyerekhad gyorsan éhes lett,
enni-inni volt ott bőven
's enni mindenki szeretett.
Akkor még az a nő volt szép,
akin volt valamit fogni,
nem a sovány csontjaitól
szokott a kezed sajogni.
Egy igazi férfinek is
lehetett egy kis pocakja,
és nem úgy mint ma a divat
a hasa, egy mosódeszka.
Estefelé már mindenki
hazafelé vette útját,
mert meg kellett fejni otthon
a most hazatérő gulyát.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Érdekes volt olvasni a lóstrandról, versedben egy szép képet festettél a vidéki eseményekről. Mindenképpen ügyes dolog volt állatoknak is strandot nyitni, mert máshol előfordult, hogy folyóvizeken ott is fürödtek lovak, ahol emberek és gyerekek is.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a hű olvasásodat…
üdv Tóni