Az ócska, szánalmas Világ eldobott,
félig üres konzerdoboza – vigyázni kell! -,
kis híján benyel, kivertfogú szelek kergetőznek,
míg a totálisan elzárt virtuláis térben
olyan sehonnai hitvány kis emberkék
tünedeznek fel.
A város elmocskolt kőgrádicsán
újabb siserehad-bandák fosztogtnak kedvükre;
A manipulációk súlyos cselvetése sodor,
visz magával, ha hagyom.
De sokszor megmerültem
a Lélek titkokkal teljes ezoteriáiba.
Odabent szándékosan
lelassított érzemények vegyülete döng,
nyüzsög, ad ördög-görcs
fogantatású bölcs tanácsot.
A jele sebhelyei még most is
viszketnek s nem találni rájuk biztos kenőcsöt.
Alvó érzékek mélye lassankint ébredezik,
mely talán hallomásokból merít,
s épp ezért még gyanútlan.
Meg kellene hámozni a Lelket,
akár a hagymahéjat,
hogy az ember tisztábban láthasson,
ne pusztán csak ostoba-elvakultan.
Szürrealista vakondüregek
nyávognak még estefelé,
amikor mindennek nyugodni,
csendesedni illenék.
Az Élet – ha nem vigyázol -,
egyre értelmét vesztheti;
kétkezi dolgokon át,
meg átcsap az éhbér-szagú
kereset soványka korca.
Kifutott tej az agresszív indulat
bármelyik utcasarkon.
Föl-le nyikorgó, brozsdásodott páternoszterek,
a beszélgetések pálfordulása,
hogy: Na, vajon milyen
haszonnal kecsegtet ez,
vagy amaz véleménykülönbség?!
Vajon tényleg csupán üszkösödésnek
indult kakófóniás nyelvzavar a Világ?!
Lázrózsás fantazmagóriákat
kellene tanulni az álmok helyett.
A megállíthatatlan világcsuszamlásokból
– bizony mondom -, jobb kimaradni,
ha élni akar az embernek fia!
A dolgok kiszabott érték-ár
aránya egyre halandóbb.
1 hozzászólás
“A manipulációk súlyos cselvetése sodor,
visz magával, ha hagyom.”
Igen, még jó, hogy van lehetőségünk arra, hogy ellenálljunk.
Szeretettel: Rita 🙂