Az utolsó véletlen lenne,
már az elsőt is
szerencsétlenségnek mondanád.
Egy vidéki vonatállomáson,
egy kávézó hátsó teraszán,
ahol nincs nagy ricsaj,
gondolataidat kihallgathatja
a hamutál.
Mindegy is, zökkenés lenne.
Lélekropogtatás.
Mesélném, teóta a boldogság
játszotta rámtalál,
azt is ígérte örökre marad,
perszehogy.
Azt nem említeném,
elhittem és sokszor otthagyott.
Gondolnád, te sosem
mondtad volna,
de most is fognád
fölöslegesen elhasználódott kezem.
Mesélnél te is, rendben az életed,
két-három gyerek belefért,
kikerekedett
és Nyugatra költözött.
Te maradtál.
Egy provincia
pusztuló királya
-gondolnám utána.
Aztán meg nem élt életünkről
nem hazudnánk tovább.
Felállnék, vagy felállnál.
Vigyázz magadra-mondanám.
Te is-mondanád
és hallanám benned
az utolsó ledőlő bástya robaját.
6 hozzászólás
Ugyan még teljesen nem értelek, azt hiszem nincs is rá szükség, de Téged olvasva, megérint valamiféle tiszta egyszerűség. (nem csak a mesterkéltség hiánya)
Az utolsó vsz. egy varázslat!
Grat. a.
Ez a vers valami fantasztikus! Legalábbis engem teljesen levett a lábamról. Minden szempontból nagyon jól sikerült. Az egész vers (egy szürreális játék a meg nem élt életekkel) remek, de társulok Antoniushoz, hogyha ki kellene emelnem valamit, akkor én is az utolsó versszakot említeném.
Az egész egy varázslat! A 2. vsz is fantasztiikus! Az egész. Tökéletes
Kedves Sanna!
Lehet, hogy már unod ezt olvasni mindenkitől, de igaz ami igaz: szerintem is nagyon jól sikerült vers ez, és szerintem is az utolsó versszak a legjobb benne.
És az egésznek van egy olyan… olyan láttató, végtelen hangulata…
Élmény volt olvasni!
A.í.: Faddi Tamás
Gratulálok!
Azt hiszem az adott pontszám magáért beszél.
Kívánom, hogy legközelebb valami vidámabb téma miatt ragadj tollat.
Üdv: Béla
Örülök, hogy erre rátaláltam. Nagyon tetszik ez a játék, a "mi lenne ha". Szeretem ezt a stílust, remélem, írsz még, ha ide nem is minden kerül fel. Szikrázóan tehetséges vagy.
üdv,
Poppy