Mondák már neked,
hogy rosszul állsz hozzá a dolgokhoz?!
Nem az elérhetetlen,
az el-nem-nyerhető Boldogság árulása,
és nem is a gazsuláló,
seggnyaló elismerések sorozatai,
a pillanatok töredékében
mért olcsó siker-hajhász hozzáállás,
– csupán a Lét összetett összefüggései
az igazán fontosak.
Csak ez a mostani nap,
amikor még nem fertőzte meg
agyad csatornáit sem a demencia,
sem az Alzheimer.
Csak az igazgyöngyökből szőtt
kacagó nevetés Kedvesed ajkán
lenne a fontos, a lusta, zsongító
kényeztetés halhatatlan Szerelmek árnyékában.
Csak a szánalom a fontos, az alázat,
csupán csak a fájó gyönyörűség,
amivel kis ideig követni lehet
a múlékony dolgok, emlékek koordinátáit,
hogy vajon merre, hova tűntek?!
Csak a mindennapok küszködő
személete a fontos,
hogy vajon mi maradhat még melletted,
s kikből lesznek önmaguk elárulóivá?!
Kimért időközökben
tehozzád is rendre megérkeznek,
kikről még azt hihetted megfeledkeztek rólad,
hiszen magányod tartósan rád települt.
Váratlan szituációk fogsága,
akár a kiélezett késhegyek – előbb-utóbb -,
téged is rendre megkörnyékeznek.
– Vigyázz! Ne méregesd a másikat akként,
hogy ki a lúzer, s ki a Balek!
Mert mindenki szerepet játszma,
maskarát veszen arcára,
s így kíméli magát a Lét-sebektől.
Tested átható szaga a méregdrága
Axe és Old Spice ellenére hamar megbüdösödhet,
de te mint Ember
ne legyél se bitang, se alávaló!
A mások ügyeskedő zsonglőrködése
már egyre jobban kivehető.
Kripta-arcok úszkálnak még azt hihetve,
hogy fennmaradnak ebben
a közönyös összekúszált forgatagban;
s egyikük sem tudhatja Életének
vajon mi lehetett immár tényleges értéke-értelme?!