Ember a földjét nem vigyázza,
Meggyötöri, összezúzza,
Örömből
Dörömböl.
Így dől ki az élet Fája,
Egy vihar könnyen kirántja,
Tövestől
A földből.
Eltűnik égről a kékség,
Ránk borul szörnyű sötétség,
Örökre
Földünkre!
Mindenütt a holtak lelke,
Ezrek üres háza telke,
Csend honol,
Mindenhol.
Nem él már ember sem állat,
Nem érződik növényillat,
Sehogy sem
Sehol sem.
Akár milyen hónap jöhet,
Vagy bármilyen évszak lehet,
Mindegy már,
Vége már,
S utólag sírni kár….
9 hozzászólás
Kedves Szilvi!
Ez már vers! Csodálatos, remek, és még sorolhatnám tovább. Élmény volt olvasni.
Köszönöm. Hajrá!
Tamás
Kedves Tamás!
Az építő kritikát (egy másik veremhez) és a bátorítást szintén nagyon köszönöm!
Örülök, hogy tetszett!
Szilvi
Szép gondolatok, érdekes szerkezet. Tetszett.
Kedves Netelka!
Örülök, hogy tetszett, s köszönöm, hogy elolvastad!
Szilvi
Utolsó két sorral mindig “arcul csaptad” az olvasót,meglepted és meghökkentetted,ez nagyon tetszett benne!
Ez nagyon jó és mien igaz!
Ügyes! Főleg a negyedik vsz. sikerült jól.
nagyon jó lett az egész, különösen a 4. vsz. és az utolsó.
grat.
Nola
Köszönöm, hogy írtatok, örülök, hogy tetszett!
Üdv:
Szilvi