Ha egyszer menned kell, kérlek, ne búcsúzz,
csak tedd be magad után az ajtót halkan,
ne keress szánalmas mentséget magadnak,
ha majd a szíved egy napon máshova húz.
Hisz’ minden, mit mondani tudnál, fájna,
s többé már nem akarnék haragudni rád,
mi haszna lenne, ha szívemre hazudnád
mindazt, mi már más megvalósult álma.
Ne búcsúzz, kérlek, ha egyszer menned kell,
csak jó hangosan vágd be majd a kiskaput,
ne halld, mint a kiáltás a torkomig fut,
hogy miért, miért is engedtelek el.
2007. március 14.
4 hozzászólás
Szia!
Én így nem tudnék elmenni, elhagyni valakit, de ha engem akarna valaki elhagyni, pontosan így kívánnám, ahogyan leírtad.
Mély tisztelettel!
Köszönöm a véleményed, kedves Arthur! 🙂
Szia!
Nekem is tetszik a vers. Szerintem ebben a rímformában egyébként is nehezebb írni, de jól megoldottad. Jó a hangulata.
Egyedül a második vsz. utolsó sorát nem értem…
üdv:sanna
Ha már elmegy, nyilván nem az én álmaimat valósítja meg, hanem épp másét – erre gondoltam. Köszönöm az elismerésed 🙂