Száz, s ezer kilométer választ el
Tőled, Otthonom.
Fák, ligetek, erdők, folyók és tavak,
Tán tengerek, óceánok…
A levegőben érzem magasztos illatod,
Itt Vagy velem.
Órákig meséled apró titkaid,
Vágyaid kelnek életre most.
Hiányzom Neked, de nem mondod el, pedig
Szeretnéd, ha talpam megérintené
Esőtől ázott talajod
Szeretnéd, ha kezemmel simogatnám
Széltől megdőlt fácskáid.
Tán magadnak sem vallod be mennyire
Hiányzik Neked a hangom,
Melyre annyiszor aludtál el,
Mely reggelente sikító dallamként
Hatold füledbe.
Vágysz-e még pillantásomra, mely annyiszor
Mustrálta a fűszálaid közt rejtőző katicabogarakat?
Pajkos mosolyom kell-e még neked,
Mely a vizeidben lakó halaknak szólt?
Érzed-e még mit akkor éreztél, mikor még a Tiéd voltam?
Más föld az, amit most taposok,
Itt nincsenek fák, amiket simíthatnék,
Sem fűszál, melyre katicabogár szállna,
Víz, melyben pajkos halakat látnék,
Erdők, melyekben bújócskázhatnék
Napod sugaraival.
Nem engedhetem ki hangom,
Nem nézhetek szerelmesen, lágyan, fürkészve.
Nem látják jelképes mosolyom,
Nem fogják majd kezem, ha megremeg,
Nem törlik le könnyem, ha lepereg,
Nem várják feltámadásom.
5 hozzászólás
Nagyon szép vers, gyönyörű gondolattal. Talán azért hatott meg ennyire, mert én is így érzek. Nekem is van egy hely, ami visszavár… talán még visszavár…
Kedves Mishu!
Köszönöm a véleményed!
Sokan olvasták már, és megkaptam a “pocsék” jelzőt is, de nem érdekel, csak a költői szabadságot próbáltam használni.
Igazán úgyis csak az tudja megérteni, aki valami miatt hasonló helyzetbe került.
Nem mondom, hogy örülök a helyzetünknek, de a hozzászólásod mindenképp örömmel tölt el!
Üdv, Jodie
Kedves Jodie!
Igazad van. A költői szabadsággal élni kell, s te éltél. Szándékosan nem rímeltetted a sorvégeket, s mégis rímelnek a sorok között. Remek!
…és van úgy, hogy van Szülőfölded s mégsincs Hazád…
“…1920 után van, mégsincs Hazám…” (Kormorán)
Köszönöm, hogy olvashattam. Én át tudtam érezni.
Üdvözlettel: Tamás
Kedves Tamás!
Kissé elszomorít, hogy ennyi ember tudja milyen érzés ez, ugyanakkor mégis örülök, hogy vannak akiknek tetszik…
Köszönöm, Jodie
Akkor én egy vagyok a sokból, aki nem élte át. Mégis… át tudom érezni, minden kis szava belémhatolt és emlékezőleg marad meg bennem, s bár (gondolom), nem Magyarország mostnai politikai helyzetére utalva írtad, bennem azért él a hasonlat, és akármilyen szempontból nézem nagyon szép és érzékeny vers. gratulálok hozzá!
A rímekre még kicsit visszatérve, szerintem egy vers nem a rímeken múlik, nem a megszokott formán, hanem vmi sokkal többet jelent….