Mennyi lesz még, vajh ki tudja, mennyi még?
Mennyit látom még, hogy kék az ég,
Szemed tiszta fényét azt látom-e még?
Lelkem, az sivárrá lett, miként napégette tikkadt puszta,
Mosolyod, mint száraz tarló az éltet adó esőt, úgy itta,
Hálás szívem adhatott volna tán Neked is pár boldog órát,
Bár igaz, nem tudhatok Veled lenni egy egész életen át.
Éveim száma tudom, már igen számolva vannak,
Hisz’ az emberek már csak így halnak,
Velem is úgy elszáguldott az élet,
S lám, csak most ily későn találkoztam véled!
Felhőtlen boldog, az nem voltam sokszor, tán néhányszor,
Az évek gyorsan elszálltak, lelkem némán könnyezve gyászol,
Siratja ifjúságom. Elmúlt elveszett már minden álmom,
Nem nőhet már többé új hajtás az öreg fán, a tört ágon.
Lelkemre az évek súlya, mint hideg lehelet ráhull,
Mint a fákra téli hajnalon a zúzmara bár csillogó de jéghideg bilincse zárul.
Megtört, megfáradt szívemen a seb még vérzik, mit kard nélkül ütöttél.
Nem tudom mi lesz velem, hogy így „kegyetlen” szótlan, tőlem elmentél.
Kegyes ajándék lehetett volna még talán, tiszta őszinte barátságod,
Belophattál volna a szívembe így is, még néhány percnyi boldogságot.
Tudnod kellett volna, a tiszta emberi érzés is kincs lehet, igazi érték,
Boldog lehet az is, ki adni tud, akár csak barátságot, bár szerelmét kérték.
Lehetett volna köztünk igaz barátság, bearanyozva gyorsan múló éveinket,
Te talán gondolkodás nélkül, veszni hagytad mindezt, eldobtad érzelmeimet,
Íme most így váltak semmivé mind az őszinte tiszta érzések, vágyak,
Megszakad a szívem, a lelkem üres, félek talán többé nem is látlak.
Félek hogy boldogságot, igazi társat többé lelkem már nem találhat,
Múlnak az évek, egyre telnek, elszállnak az álmok, s mind a vágyak.
Nem tudhatja bizton senki, hogyan lehet meglelni az igazi Lelki társat,
Kerestem én is egy egész életen át, belátom most már, minden hiába.
Kérlek, ne hidd, hogy neheztelek rád, nem hibáztathatlak semmiért,
Az hogy találkoztunk a sors akarta így, s ez néhány könnyet megért.
Sugárzó kedves lényed, szelíd bájos mosolyod az örökre bennem él,
Az idő sem tudja majd elhalványítani, Te pedig már rég el is feledtél.
Azt mondtad, férfi és nő között nem létezhet igaz barátság,
Esélyt sem adtál, hogy bizonyíthassam, más is lehet igazság.
Hogy biztos lehessünk benne, nem szántál rá pár nyugodt percet,
Amit irántad érzek, nincs rá magyarázat: ily vonzalom mégis létezhet.
Utolsó szavam: Nem haragszom rád, csak szomorú a lelkem,
Az Emléked megőrzöm, sohasem feledem…
6 hozzászólás
szia!
Szép sorok, őszinte tiszta érzéseket takarnak. Tán nem is az elmélkedés kategóriájába sorolható, annál kicsit több. Néhol ismétled magad, de ez biztosan az érzések miatt van, hogy kihangsúlyozd jobban amit legbelül érzel.
szeretettel-panka
Kedves dPanka! Köszönöm. Soraid jól estek! Különösen az amit kiéreztél a versemből!! Van, hogy bajban vagyok amikor a besorolást kell meghatároznom a feltöltésnél. És ebben az esetben talán épp az "ismétlődések" okán gondoltam, – valóban az érzések ily módon törtek fel bennem – hogy amikor írtam épp azon "elmélkedtem" miképp "van", s mi történt velem…bennem… Az írás dátuma a születés napomé, az 54. volt!
Legyen szép a napod! HELLO..Rudy
( a "HELLO" ebben a formában egy virtuális ölelést jelen nálam! )
Kedves Rudy!
Nem csak ezt, néhány másik versedet is elolvastam. Szépek, dallamosak, nagyon jó olvasni valamennyit. Ha nem tudnám, de azt is olvastam, hogy zenész vagy, a verseidből is kicsendülnek. Nem elemzem verstanilag, de a tartalmuk, zeneiségük mindegyiknek nagyon kellemesen hatnak az olvasóra.
Azonban látom, hogy kevesen olvasnak. Talán ha Te is gyakrabban látogatnád a megjelenő írásokat, verseket, Nálad is többen megjelennének.
Sikereket kívánok Neked!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Köszönöm a szép szavakat Kedves Kata! Igen értem. Sajnos amivel kevésbé rendelkezem az az idő, de ahogy tehetem olvasok is, de nem mindig van rá, hogy írjak is. Mert nem szeretek egyszavas sztereotip módon írni, ha írok akkor teljes gondolatokat szeretek. De ígérem igyekszem ezentúl.
Ami zenész létemet illeti, ez már csak hobby, nem pedig hivatásgyakorlás, mint régen! Hosszú kihagyás (25év!) után "boldogság-szerzésre használom" mert már van ebben néminemű hiátusom! Hétköznapi dolgokkal foglalkozom mint nyugdíjas igyekszem a családom számára hasznos lenni!
Még egyszer köszönöm: Kézcsókkal: Rudy
Kedves Kata!
Még egy kérdés foglakoztat: – annak kapcsán, hogy írtad a verseimből zeneiséget érzel kicsengeni – vajon azoknak a verseknek a zenés változatát is meghallgatják, vajon, amikhez zenét is írtam, és amihez megadtam a YouTube -os linkjét meghallgathatóságát is?
Gondolom talán mindenki tudja, hogy csak ki kell jelölni és rá kattintani és már hallgatható is! …és Te meg szoktad hallgatni, vagy csak olvastad?
Üdv.: Rudy
Kedves Rudy!
Csak most, leveled olvasása után tértem vissza ide ismét. Nem nyitottam ki a YouTube -os linkjét, csak azért, mivel – általában nem sikerül nekem ott keresgélni , elég ügyetln vagyok az internetes világban. Csak azokat érem el, amivel foglalkozom. Egyébként is – korom ellenére – én is nagyon elfoglalt vagyok, most dolgozom éppen a következő elektronikus kiadású kötetemen (már 30-on felül olvashatók a http://www.mek.oszk.hu oldalon.
Üdvözöllek: Kata