második helyen már vesztes,
mindig első akar lenni
de ott, csak üresen nyeldes.
Neki kellene segíteni
de ma, ő vár segítségre,
mert nem tanította senki
egy pici illendőségre.
Nem tanulta meg azt pár szót:
„Jó volna”- vagy „Úgy szeretnék!”
mert csak azt mondta „Akarom”
és azt mindjárt meg is vették.
Az emberek elfeledtek
mi az, valamire várni,
mindet rögtön akar kapni
nem számít, lehet az bármi.
Csoki húsvéti nyuszikat
már Januárban bámulják,
's a húsvéti festett tojást
már egész évben árulják.
A művirág koszorúkat
már a nyár végén kirakják,
amit mindenszentek után
mér fél áron odaadják.
Karácsonyra az üzletek
Októberben felkészültek,
azóta nagyban árulják
a mézes-mázos díszeket.
November végén kertészek
fenyőfákat fűrészelnek,
örülnek a megmaradt fáknak
a nagyvárosi állatkertek.
Lassan az oldalakon is
látunk karácsonyi verset,
de lehet, hogy karácsonykor
a nyúl is már tyúkot kerget.
Gyorsan haladunk a korral
csak a kor nem halad velünk,
de nem is baj, ha utolérjük
ha nem is tudjuk hol, de az elsők, azok biztosan mi leszünk.
2 hozzászólás
Kedves Tóni !
Remek vers lett, nagy igazságot tartalmaz.
Örök kérdés marad…
Nagyon tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm Zsu, az olvasást …és a hozzászólást is…az egyik kedvenc témám, az úgynevezett "tabu" téma, amelyet mindenki ismer, sokakat mérgesít is, de beszélni, vagy írni nyilvánosan, mégis majjnem senki sem teszi meg. van itt nálunk Svájcban egy igen sűrűn használt mondás, és sokan, egy idő óta én is: "Amióta nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, sokkal szebb és jobb az életem!"…tapasztalatból írom, hidd el, ez stimmel…
üdv Tóni…