Búcsúzni jöttem
Búcsúzni jöttem
ez évet bezárni
Istennek hálát adtam ám nehéz
bűneim bilincsek és
nem tudom lerázni
ahoz tiszta szív kell és
az
nekem nem adatott
a jó Isten tudja én bús
költő vagyok és
mint a költők mind
ha igazat szólnának
a mennyei kapuk örökre bezárulnának
ezért hazudunk hát mosolyt és örömöt
bár belénk a bánat
kéretlen költözött
mert ki is akarna más bánatban élni
a költő örül csupán
ha ezer sebből vérzik
és ha majd az utolsó csepp vérét is
tintaként oda adja
hogy leírja azt ami
bal oldalt marja
a jóságot hirdetni az igazat szólni
bocsájs meg jó Uram
én
ezért nem tudok soha meggyónni
de majd ha véremmel leírom
szívemnek szent szavát
kinyílik a kapud és te is elfogadsz talán
egy hazátlan vándort
ki
Cigánynak született
de Magyarként éli itt
e
keserves életet
és írni volt bátor
másokban hinni
kérlek
engedj majd jó Uram
egy pohár bort
meginni
mielőtt majd lelkem neked vissza adom
hogy ne legyen hamis a
dal
megkopott tollamból
az
angyalok segítsék
utamat te hozzád
bízom megérem még
hogy
elfogad e világ
olyannak szeret majd minőnek születtem
esküszöm neked
hogy
nyomban el feledem
a sok bántást gúnyt
mit
fizetségül kaptam
hogy voltam oly bátor
és
tollat ragadtam
leírni mindent
mit az úton megértem
várom hát jó uram
az
örök dicsőséget
amit csak te adhatsz hisz az a tiéd
és ha adnál belőle boldogan halnék én
szolgálni téged szolgálni valakit
kitől e földi lét nekünk megadatik.
Rigó Tibor: 1961
Ich kam um mich zu verabschieden
Ich kam um mich zu verabschieden
das Jahr zu abschließen
dem Gott zu danken es ist so schwierig
meine Sünden sind Fesseln und
ich kann es nicht abschütteln
dass erfordert ein reines Herz und
was
mir nicht gegeben wurde
der liebe Gott weiß, dass ich ein
trauriger Dichter bin
und wie alle Dichter
wenn sie die Wahrheit sagten
die Tore des Himmels würden für immer geschlossen sein
deshalb lügen wir halt, Lächeln und Freude
obwohl Trauer ist in uns
ungefragt eigezogen
denn wer möchte schon im Sorgen den anderen leben
der Dichter ist nur glücklich
wenn er aus tausend Wunden blutet
und wenn sogar der letzte Tropfen Blut
benutzt er als Tinte
um zu niederschreibt dass
was ihn die linke Seite ätzt
um Gutes zu predigen die Wahrheit zu sagen
vergib mir mein Herr
darum
kann ich deshalb nie beichten
aber wenn ich es mit meinem Blut schreibe das
heiliges Wort meines Herzens
deine Tür wird sich öffnen und vielleicht wirst du einen
obdachloser Wanderer empfangen
wer
als Zigeuner geboren wurde
aber er lebt hier als Ungar
dieses
bitteres Leben und
er hatte den Mut zu schreiben
an andere glauben
bitte
lass mich mein Gott
einen Glas Wein zu
trinken
bevor ich dir meine Seele dir zurückgebe
um nicht falsch zu sein das
Lied
aus meiner abgenutzten Feder
die
Engel sollen mir helfen
auf meinen Weg zu dir
ich hoffe, dass ich es erlebe noch
das
dieser Welt mich akzeptiert
und so liebt mich, wie ich geboren wurde
ich schwöre es dir,
das
ich es sofort vergessen würde
die vielen Schmerzen und Spott
was
als Lohn bekommen habe
dass ich so mutig war
und
ich zu Feder griff
alles aufzuschreiben
was ich unterwegs erlebt habe
ich erwarte, mein Herr
die
ewige Herrlichkeit
was nur du geben kannst, ja es gehört dir
und wenn du mir davon gibst, würde ich glücklich sterben
um dir zu dienen, um jemandem zu dienen
von dem uns dieses irdische Dasein geschenkt wird.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
8 hozzászólás
“bűneim bilincsek és
nem tudom lerázni
ahoz tiszta szív kell és
az
nekem nem adatott”
Addig, míg nem akarja lerázni, nem is adatik.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, nem hogy nem akarja, hanem nem is tudja, de ezt csak az érti meg aki átéli. Én ezt írtan Tibornak a versére A Facebokon:”Tibor,szerintem eddig ez a lebszebb versed amelyet eddig szabad volt átfordítanom, Talán azért is érintett annyira meg, mert én ott Óbecsén a putri mellett születtem, és otthon akkor mindig putrisinak is hivta mert személyesen is ísmetem minden cigányt a putriban, és sokat is játszottunk mint gyerekek a kocsiút porában együtt. A kissebbség érzés még ma is él bennem, mert több ember még ma is hozzájárul ahhoz, hogy ne is haljon meg ez az érzés bennem, csak nem a putrisasságom végett, hanem mint “Jugó magyar”. Köszönöm, hogy szabad fordítanom a verseider…üdv Tóni…” …üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Nekem tetszenek a versei, bár korábban nem ismertem őt, ahogy sok más költőt, írót sem. Ami azt illeti épp elég tartalmas volt az életem, nem unatkoztam egy percig sem. Házasság, munka, tanulás, gyerekek, válás, további iskolák, tanfolyamok elvégzése, unokák, és így tovább. Édesanyámhoz naponta mentem és jó volt, hogy mehettem. Sokáig nem volt számítógépem és időm se. Sajnos most van, mármint, hogy sok is az időből. Bár szeretnék még valamit, amire képes vagyok dolgozni, de erre ha van is lehetőségem, az sohasem hosszútávú. Na, visszatérve a költőre, kevesen voltak, akik írásból tudták eltartani magukat, most meg talán még inkább így van. Sokaknak még ingyen se kell az alkotásunk és ez itt is lemérhető, hogy mennyire nem nyitunk még egymásra sem. Az ízlések különbözőek. Nálunk itt Magyarországon nagyon sok roma származású ember boldogul. Persze, azért kell hozzá tehetség is, de nem gondolom, hogy bárki is lenézné a származása miatt. Ha valakit lenéznek az azért van, mert lop, csal, iszik és nem dolgozik, de ez nem származásfüggő. Sokat tanultam, a nyugdíjazásom után mégis mindenféle munkát elvállaltam. Hetven éves koromig takarítást is, de dolgoztam konyhán, otthonban, óvodában, házaknál, stb. Családsegítést most is vállalok/vállalnék, már többször is feladtam hirdetést, mert heti 3-4 alkalommal néhány órát még nagyon szívesen dolgoznék, akkor kevesebb lenne az időm és több a pénzem, aminek bőven van/lenne helye.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, Tibor versei azért is tetszenek röviden mondva: ami a szívemen, az a számon. Nem keresi a szavak melyik milyen szabály szerint illik ahhoz amit ír, és én is a fordításkor, átélem/érzem amit olvasok, és úgy fordírom le amit érzek. Én se nem loptam, se nem csaltam se nem ittam naponta 12 óra hosszát dolgoztam (reggel hatkor indultam el otthonról és este hatkor értem haza) és mégis sokan lenéztek, sértegettek, mert nem Magyarországon születten, pedig mint magyar jöttem a világra, 1942 – 45-ig az is voltam, amit többször is visszakértem, de csak 2014 kaptam vissza.Mindig jön egy”igazi Magyar” és beleszús a már benőtt sebbe, és az cudarul tud fájni…hidd el…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Szomorú, hogy vannak olyan emberek, amilyenekről írsz.
Egyébként kiemelhettem volna más versrészletet is, ami tetszett.
Nincs nekem a költővel semmi bajom. Én is őszinte vagyok és elsősorban ezek a gondolatok jöttek, amelyeket megírtam.
A hazugság az Istennél nem érdem, az igazi bűnbánat viszont az. Le kell tennünk a sérelmeinket, ha hívők vagyunk, ha nem, mert ez a saját érdekünk. Akkor tudunk igazán élni, ha nem a sértéseket tápláljuk magunkban. Azok felé nyitunk, akik el- és befogadnak. Mindenkit ér sérelem, kit ezért, kit azért.
“várom hát jó uram
az
örök dicsőséget
amit csak te adhatsz hisz az a tiéd”
Ez a rész viszont tetszett.
Egyébként is a vélemények szubjektívek. Írhatom mindig, hogy tetszik, de az nem lenne igaz, és minek hazudni, ha igazat is mondhatok. Mármint a saját igazam, mert másnak más az igaza és azt is elfogadom.
Szeretettel: Rita 🙂
Keves Rita igazad van. Csak eggyes beszlgetéseknél, írásoknál észre lehet venni többeknél is, hogy a másik nem a beszégetés célját akarja elérni,ugyanis azt, hogy mi megértsük azt, miért is az az ö véleménye, hanem minket is rá akar beszélni az ő véleményének az elfogadására, mert szerinte az egy kőbe vésett igazság…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Az én véleményem nem kőbe vésett igazság, csupán egy a sok közül. Minden elismerésem és tiszteletem azé, aki nehéz és hátrányos körülmények ellenére is eljut “valahová”, mert neki sokkal nehezebb, mint aki beleszületik minden földi jóba, ráadásul tehetséges is. Már egy kisgyermeknél is látszik a környezete, amiben él, attól függetlenül, hogy bárki bármit tudna róla. Sok vagy kevés a szókincse, evidens számára, hogy köszön, étkezés előtt kezet mos, udvarias, vagy mindezek ellenkezője. Vannak behozhatatlan előnyök/hátrányok. Az apa orvos, az anya tanár, az egyik angolul, a másik németül, míg a nagyszülők franciául és spanyolul beszélnek a gyerekkel születésétől fogva, akkor a gyerek mindezt anyanyelvi szinten képes megtanulni. Természetesen kell, hogy valaki magyarul is beszéljen vele, ne az óvodában kezdje ezt el. Az is más, ha a könyvtől tanulunk a tengerről, mint ha ott nyaralunk, ha sokat utazunk. Nem mindegy hová születünk, ahogy az se, hogy háború van, vagy béke.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita és Tóni,
arra kérlek benneteket, hogy magánbeszélgetéseket ne itt folytassatok, hanem belső levelezésben, vagy a Fórum megfelelő részén (pl.: Általános csevegés)!
Ez a felület arra való, hogy a megjelent művekről szülessen vélemény, jelen esetben Tóni fordításáról.
Megértéseteket köszönöm!
Szeretettel: Kankalin